A magyar etno-jazz vezető alakja, Dresch Mihály pályáján a változások fokozatosak, mostanában inkább tovább érleli, új hangszerelésben, más tempóban, más összefűzésekben tálalja gyönyörű témáit. Zenéjének megbabonázó intenzitása elmélyülésből, a konokságot súroló szigorú befelé figyelésből ered. A jelenlegi kollaboráció szinte példa nélküli a szaxofonos három évtizede töretlen, előre mutató pályáján, hacsak nem számítjuk kettősét legnagyobb példaképével, Archie Shepp-el, amely 2002-ben CD-n és néhány koncerten megvalósult.

A lemezen hallható kvartett történetének másik szála a Mediawave-re nyúlik vissza. A most húsz éves nyugat-magyarországi fesztivál zenei profilját ugyanannyira meghatározta Dresch, mint David Murray. Az év koncertje címet is kiérdemelt Black Saint kvartettben Lafayette Gilchrist zongorázott, dobosa, Hamid Drake pedig a fesztivál következő éveiben workshopokban is részt vett William Parkerrel. Innen nőtt ki az ambiciózus fiatal magyar altós, Tóth Viktor triója, Drake-kel és a kiváló bőgőssel, Szandai Mátyással – aki viszont Dresch régóta kikristályosodott zenekarának tagja. Dresch és Gilchrist párosítása Hartyándi Jenőnek, a Mediawave fesztivál-igazgatójának fordult meg először a fejében, közben viszont Szandai és Drake eléggé összebarátkoztak. A pontot az i-re a BMC, a magyarokat tudatosan nemzetközi pályán mozgató lemezcég tette fel a koncert tető alá hozásával, hasonlóan a Shepp-féle projekthez. Hosszú történet, messze vezetne, hogy az idei Mediawave zeneileg legizgalmasabb estje végül hogy került az őriszentpéteri pajtatető alá.

Ez a koncert inkább hasonlított Dresch korábbi felvételeire és fellépéseire, mint az emlékezetes Murray-félére a győri zsinagógában, pedig Dresch „amerikaiasabban” játszott, mint általában. Erre játéka – furulyán! – az All in című számban is jó példa. Gilchristről annyi mindent el lehet mondani amellett, hogy Monk igazi utódját látják benne sokan: a The New Volcanoes nevű nagyobb formációt vezeti, tavaly velük nyerte el a legjobb jazz album kategóriát az Independent Music Awards-on, de kisebb együttessel is turnézik és készít lemezeket. Tengerhullámok sodrását idéző ritmikájába, izgalmas kompozícióiba úgy karolt bele Dresch, mint régi jóbarátba hosszú évek után, holott akkor játszottak először együtt. Dresch – aki nagyon ritkán lép fel zongoristával – saját számaiba Gilchristtel viszont gospeles felhangokat vitt, a magyaros lüktetésű rubatók tetején. A kvartett jellege ebből állt össze, összekapaszkodásukból, ahogy „Matyi és Hamid” (akiket Dresch így konferált) külön szekciót alkotva mozogtak együtt, no meg persze Misi szárnyaló és Lafayette kiismerhetetlen szólóiból. Az a bizonyos pajta, mire felcsendült az Öreg ház ballada, már otthonossá vált mindenkinek.

Zipernovszky Kornél