Egyenes zene

Egyenes zene. Ezt a kompozíciót Nellynek, kislányom édesanyjának ajánlom, nehéz időszakomban.
Köszönet Jézusnak, hogy van, és átsegített a nehéz időn. Áldás.

Trió. Zene népi dallamokra, amelyek mind a mai napig megőrződtek, hála a régi magyaroknak és azoknak a fiataloknak, akik még őrzik. Hagyományosan táncház, úgy mint az Erdélyi román zene is, melynek folyamata számomra életenergia.

Hajnal. Minden új öröm és bánat ígérete egyszerre. Csoda, mint egy új élet. Annuska..., szeretlek. Csipkefa bimbója. Papa.

Dresch Dudás Mihály


A más és az ugyanaz
(Egyenes zene)

Dresch Mihály életműve épp eléggé gazdag és épp eléggé konzekvens ahhoz, hogy önismétlésekbe bonyolódjanak a méltatói. De hát nincs mit tenni, a Dresch-lemezek újra és újra a „magyar dzsessz” alapműveiként tartandók számon, melyekben a dzsessz egyetemes nyelvéből kristálytisztán hallhatók ki a magyar népzene dialektusai.

Abban a kis alföldi faluban, ahol a nagyszüleinél felcseperedett, a névnapok ünnepléséhez fogadtak muzsikusokat – innen erednek Dresch Mihály első népzenei élményei. Gépipari tanulmányai azonban már a fővároshoz kötötték, ahol egy másik hatás érte, és amikor meghallotta Johnny Griffin szaxofonját, teljesen a hatalmába került. Csak hát idővel rá kellett döbbennie, hogy nem érdemes a dzsessz fekete óriásait utánozni: „Rájöttem, hogy a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan és kiktől jön – az fog a hangszeren megszólalni. Rájöttem, hogy soha nem fogok tudni abból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi mester. Így támadt arra igényem, hogy a saját élményeimet játsszam. Ugyanis gyakorlás közben feltűnt, hogy miközben az első kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben.”
Ennyit a múltról, ennyit egy korábbi beszélgetésből, ha úgy tetszik, ismétlésképpen.

Hiszen ez a múlt az Egyenes zene című lemezen is jelen van. Távolabbról a Trió moldvai és gyimesi dallamaiban, közelebbről a táncházi muzsikákhoz szorosabban kötődő Erdélyi román zenében. Sőt. Nem ismerek még egy magyar dzsesszmuzsikust, aki olyan fontosnak tartaná kihangsúlyozni a táncház-mozgalomhoz való kötődését, mint ahogyan kihangsúlyozza Dresch Dudás Mihály: „Ahhoz, hogy az ember dallamokat és érzelmeket tudjon felszívni, ahhoz azokat a régi magyaroknak meg kellett őrizniük, de éppolyan hálás vagyok azoknak a fiataloknak is, akik – mint Sebő és Halmos – a táncházban megismertették velünk ezt az értéket” – fűzte a (fenti) jegyzetéhez.

Ugyanakkor a Dresch-művek nyilvánvaló önazonosságán túl – attól megemelkedve –, számomra éppen azok a lépések teszik megkülönböztetett élménnyé az Egyenes zenét, amelyek kirívóbb bensőségességről vagy érzékenységről árulkodnak az eddigieknél. Ezektől a lépésektől nemcsak drámaiabbak lettek a darabjai, de mintha azt is sugallnák, hogy immár egy másik minőségről kell beszélnünk. Egy olyan minőségről, amelyben a népzene és a dzsessz már nem azért fonódik össze, mert Dreschnek sikerült úrrá lennie a formák és arányok nehézségein, hanem azért, mert „nincsen más lehetőségük”. Mint ahogy nem tehet mást Dresch sem. Az ő hangja és a „magyar dzsessz” hangja már nem fejthető szét. Együvé tartoznak – zsigerből, vérből, sorsból, anyanyelvből. Beszélhetünk népzenei feldolgozásokról, beszélhetünk népzene ihlette eredeti szerzeményekről, lényegében mindegy. Ugyanaz a hang, ezt a legkomolyabban mondom.

Mindemellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ennek a megrendítő hangvételnek a hátterében egy – viszonylag friss – személyes megrázkódtatás is áll. Az a bizonyos „nehéz időszak”, amire Dresch (fentebb) a címadó darabja kapcsán utalt. – Az elszakadásra a kislánya édesanyjától.

„Idegileg és fizikailag egyaránt megviselt ez az esemény, de legalább kicsit megértőbb lettem másokkal. Rávilágított, hogy az ember olyan törékeny, akár a nádszál. Addig úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok, és akkor hirtelen kiderült, hogy mennyire törékeny ez a biztonság. Abban a helyzetben úgy tűnt, hogy elveszítem a kislányom is, és számomra ez egy olyan erejű kényszerhelyzet vagy megadási pillanat volt, amikor az ember föladja. Nem abban az értelemben, hogy meg akar halni, hanem abban, hogy rájön, önmagától nem tud semmit. Azt éreztem, hogy a Názáreti Jézus segítségét kell kérnem, hogy az élet tovább folyjon, ez az utolsó lehetőségem. Akkor őt kerestem.”
Hát így.

Mit lehetne ezekhez a szavakhoz, mit lehetne ezekhez a darabokhoz még hozzáfűzni?
Ennyit az Áldásról, a Hajnal fordulatairól és fennköltségéről, valamint arról a kegyelmi állapotról, ami aztán a kislányával közösen készített Csipkefa bimbójában testesült meg…
S hogy mit jelent az „Egyenes zene”?
Egyenes derékkal, egyenes szavakkal, egyenesen a szemünkbe. Mi mást jelentene?
Dresch Dudás Mihály tartása az Egyenes zene.

Marton László Távolodó

---

Dresch Mihály Quartet

A gépipari tanulmányokat folytató Dresch Dudás Mihály (1955, Budapest) tizenhét éves volt, amikor Johnny Griffin hatására a dzsessz felé fordult. A konzervatórium dzsessztanszakának elvégzése (1979) után a magyarországi mainstream dzsessz élvonalához kötődött, s noha azóta megteremtette önálló világát, a „hagyományos” dzsessztől sem távolodott el végérvényesen. Albumain a mai napig feltűnik egy-egy örökzöld kompozíció, ily módon is fejet hajtva a mesterek előtt.
Dresch Dudás Mihály 1984-ben alakította meg első saját zenekarát. A kilencvenes évek közepéig ennek többször is változott a felállása: a Sóhajkeserű és a Gondolatok a régiekről albumokon Grencsó István (fúvós hangszerek), Benkő Róbert (bőgő) és Baló István (dob) hallható, a Zeng a lélek címűn Geröly Tamás dobolt és Lajkó Félix hegedült, majd Lajkót Kovács Ferenc (hegedű, trombita) váltotta – így készült a Folyondár, a Túl a vízen és a Révészem, révészem...
Aztán 1998 tavaszán újra átalakult, és azóta változatlan felállásban működik a zenekar. A dobok mögé visszatért Baló István, Kovács Ferenc a posztján maradt, míg a bőgő (az akkor igen fiatal) Szandai Mátyás kezébe került. Az újjászületett kvartett első lemeze (Riding the Wind) Angliában jelent meg, de a Hungarian bebop még annál is kirívóbb nemzetközi visszhangot keltett, lévén a felvételéhez egy valódi legendát, Archie Sheppet sikerült megnyerni.
A Dresch Quartet tagjai – Archie Shepp mellett – a műfaj olyan kimagasló alakjaival dolgoztak együtt, mint John Tchicai, Roscoe Mitchell, Chico Freeman, David Murray és Dewey Redman; és olyan rangos fesztiválok és klubok látták a zenekart vendégül, mint a Jazz & Wine Festival (Olaszország), a Festival Jazzèbre (Franciaország), a London Jazz Festival (Anglia), a JazzFest Wien (Ausztria), a Kalisz Festival (Lengyelország), a New Morning (Franciaország) vagy a Jazz Brugge (Belgium).