Christophe Marguet, Joachim Kühn, Christophe Monniot, Sébastien Boisseau Émotions Homogènes
BMCCD160
2009
A zenekar négy tagját egyesítő elkötelezettség, hallgatás, megértés és szenvedély példaértékű, ráadásul pontosan annak a jazznek a jegyében, ami mellett érezzük, hogy érdemes kiállni. Ez a jazz őszinte, virágzó, kalandvágyó, túl van minden számítgatáson, nem ismer megalkuvást és beskatulyázhatatlan. Ez a jazz kortárs és európai, szabad és merész, amit az egész világ irigyelhet tőlünk. Csak remélhetjük, hogy tovább tud élni, és követőkre talál. A harc nem könnyű, de mindenáron győzni kell, és ezt Christophe Marguet jobban tudja bárki másnál: egyszerre kell ellenállni és hűnek maradni a költészet szelleméhez.
Lionel Eskenazi
Előadók
Christophe Monniot - alt- és baritonszaxofon
Joachim Kühn - zongora
Sébastien Boisseau - nagybőgő
Christophe Marguet - dob
Produkciós adatok
Felvétel és keverés: Gerard de Haro és Nicolas Baillard, Studio La Buissonne, Pernes les Fontaines, Franciaország, 2009. május 2-3 és 20-21.
Master: Nicolas Baillard
Joachim Kühn az ACT Music + Vision (Németország) szíves engedélyével közreműködik; szerzeményei az E. Pleasure Point Music – EMI Music Publishing (Németország) gondozásában jelennek meg.
Fotó: Gerard de Haro
Artwork & design: Bachman
Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás
Készült a Musique Française d’Aujourd’hui, a Goethe Intézet és a Francia Intézet támogatásával
Ajánlók
Thierry Quénum - Jazzman / Jazz magazine (choc) (fr)
Franpi Barriaux - Citizen Jazz (élu) (fr)
Jean-Marc Gelin - lesdnj.over-blog.com *** (fr)
Reiner Kobe - Jazzpodium (de)
Rudi Duarte - Jazz.pt (pt)
Koen Van Meel - Kwadratuur.be (nl)
Végső Zoltán - Élet és Irodalom (hu)
Malina János - Revizor (hu)
Sinkovics Ferenc - Magyar Hírlap (hu)
Czékus Mihály - Napvilág.net (hu)
Komlós József Jr. - Kecskenet.hu (hu)
11 EUR
3500 HUF
Christophe Marguet, Joachim Kühn, Christophe Monniot, Sébastien Boisseau: Émotions Homogènes
01
Sata (Joachim Kühn)
8:19
02
Have you met mystic? (Christophe Monniot)
10:04
03
Wanbli (Sébastien Boisseau)
5:15
04
White widow introduction (Joachim Kühn)
2:03
05
White widow (Joachim Kühn)
11:38
06
Ballet (Christophe Marguet)
4:08
07
Dahin (Joachim Kühn)
5:26
08
Song for Bacon (Christophe Marguet)
10:31
09
Leo (Joachim Kühn)
5:55
Teljes idő 63:19
Hallgatás és megértés
„Hallgatás és megértés” – ezt a csodálatos szlogent az Európa felépítését szem előtt tartó politikusok is a magukévá tehetnék. A művészek, kiváltképpen a jazz-zenészek nem várták meg az európai alkotmányt, hogy meghallgassák és megértsék egymást az igényes munkán alapuló művészetük által, mely abból áll, hogy játszanak (a szó minden értelmében), komponálnak, hangszerelnek, improvizálnak, egymással kommunikálnak és magukat szabadon kifejezik. Teszik mindezt azzal a céllal, hogy végül egy jól körülhatárolható formavilágot és egy egyedülálló univerzumot hozzanak létre.
Közéjük tartozik a Marguet-Kühn-Monniot-Boisseau (MKMB) Quartet, amely az európai megértés példája (három francia és egy német zenész, valamint egy magyar kiadó); a nemzedékek közti megértésé, hiszen az apafigura Joachim Kühn mindhárom partnere olyan fiatal, hogy valóban bármelyikük a fia lehetne; valamint a zenei megértés példája, amely a szabadságittas afro-amerikai jazz (például Ornette Coleman zenéje) és a J. S. Bachtól Messiaenig ívelő, a bécsi tizenkétfokúságon és Bartókon is keresztül haladó európai komponált zene együttélésén alapszik.
A zongorista Joachim Kühn, aki 1944-ben született Kelet- Németországban, egyszerre képviseli ezeket a különféle zenéket, hiszen a rockot és a popot ugyanolyan becsben tartja, mint a fekete afrikai és maghreb zenéket. A „zenészfiak” gyűrűjében megjelenő apafigura nem ismeretlen Franciaországban Daniel Humair Baby Boom nevű zenekarának köszönhetően. A veterán dobos együtesének tagjai közül a szaxofonos Christophe Monniot és a bőgős Sébastien Boisseau is részt vesz ebben a projektben. De ugyanide sorolható Henri Texier Strada Sextetje is, melyben a dobos Cristophe Marguet játszott. Henri Texier, Daniel Humair és Joachim Kühn mindhárman ugyanannak a kiművelt és innovatív európai zenésznemzedéknek a tagjai.
Aztán ott volt még a Joachim Kühn, Jean-Francois Jenny-Clark és Daniel Humair alkotta varázslatos trió, amely bizonyos tekintetben sarkköve és katalizátora az MKMB Quartettnek. A pótolhatatlan bőgős Jean-Francois Jenny-Clark kulcsszerepet játszott ennek a fiatal francia jazznemzedéknek az életében. A Conservatoire de Paris példamutató és szenvedélyes tanára volt, és közeli barátságban állt Christophe Monniot-val és Sébastien Boisseau-val. Fontos még megemlíteni, hogy a Kühn, Humair, Jenny-Clark alkotta trió 1998-as utolsó, a bölcsen Triple Entente-nak nevezett lenyűgöző lemezén a nyitódarab nem véletlenül kapta az Ornette címet (nem sokkal azelőtt jelent meg Joachim Kühn és Ornette Coleman Colors című duóalbuma).
Fontos kigombolyítani ezt az Ariadné-fonalat, mivel a lemez, amit most kezében tart a hallgató, az Émotions Homogènes címet viseli, ami Ornette Coleman egy kiadatlan szerzeményének francia fordítása. Ezt a darabot az MKMB Quartet rendszeresen játssza koncertjein. Ezek az egységes érzelmek tökéletesen összefoglalják a kvartett szellemi beállítottságát, ahol a kollektív játék színvonala mindig az egymással megosztott energia, inspiráció és öröm szolgálatában áll.
A lemezen szereplő nyolc darabból négy Joachim Kühn szerzeménye, habár nem ő a formáció tulajdonképpeni vezetője, de minden esetben ő a legtermékenyebb szerző. Többek között ismét hallhatjuk a remek White Widow című szerzeményét, amit már 2005-ben felfedezhettünk Poison című albumán, trió verzióban, és amit Kühn a drogoknak és a függőségnek ajánlott (meglehet, hogy a fehér özvegy a mesterséges mennyországra utal). A kvartettben megszólaltatott White Widow, melyet a lemez közepén hallhatunk, nagyzenekari léptékű zongora-intróval indul, melyben a hangzó teret a staccato hangok szédületesen hömpölygő áradata tölti be, majd fokozatosan megnyugszik, hogy utat engedjen a témának, egy valódi, vágtató tempójú infernális hajszának, amely a zenekar minden tagját beveszi a macska-egér játékba, pörögve-forogva az altszaxofon, a zongora és a dob elsöprő erejű kórusának ritmusában.
Az album nyitódarabja, a Sata Kühn új szerzeménye, amely teveháton keresztülvezet minket a marokkói sivatagon, mint egy fülbemászó és állandóan visszatérő ballada, melyet Marguet száraz és kérlelhetetlen hangzású dobolása vezet. Itt nem mulaszthatjuk el megemlíteni az érzéki koreográfiát sugalló Dahin című darab elbűvölő dallamát, melyet Kühn a Majid Bekkas és Ramon Lopez által alkotott Kalimba projektjének írt.
A kvartett neve, mely a tagok neveinek kezdőbetűiből áll össze, egyértelműen azt jelzi, hogy mind a négy zenész ugyanolyan fontos szerepet játszik. Ennek ellenére a zenekar Cristophe Marguet ösztönzésének és akaratának köszönheti létrejöttét, valamint azt is, hogy 2004 szeptemberében első koncertjét adhatta. Marguet a projekt kezdetétől fogva két szerzeményét is a zenekarnak ajánlotta, és közös bennük, hogy mindkettőt a festészet ihlette: az egyik a Ballet (Nicolas de Stael festményei nyomán), a másik a Song for Bacon, mely a legcsodálatosabb módon mutatja be Christophe Monniot tüzességét. Marguet kifinomult és érzékeny zeneszerző-kolorista, aki ahelyett, hogy dobjátékát helyezné előtérbe, hangszerén kifinomultan és visszafogottan játszik. Monniot Have You Met Mystic? című darabja is hallható a lemezen, melyet még a Gadó Gábor magyar gitárossal szextetté bővült La Campagnie des musiques à ouïr-nak írt (a La Manivelle Magyare című BMC-albumon). Az itt hallható verzió, melyben Monniot az altszaxofonról baritonra vált, sokban különbözik elődjétől, így Kühnnek lehetősége nyílik arra, hogy az egyik legbámulatosabb szólóját mutassa be. Ami Sébastien Boisseau-t illeti, ő nagyon szabad interpretációban adja elő a Wanbli szépséges és érzéki dallamát, melyet Daniel Humair Baby Boom formációjának első albumára írt.
A zenekar négy tagját egyesítő elkötelezettség, hallgatás, megértés és szenvedély példaértékű, ráadásul pontosan annak a jazznek a jegyében, ami mellett érezzük, hogy érdemes kiállni. Ez a jazz őszinte, virágzó, kalandvágyó, túl van minden számítgatáson, nem ismer megalkuvást és beskatulyázhatatlan. Ez a jazz kortárs és európai, szabad és merész, amit az egész világ irigyelhet tőlünk. Csak remélhetjük, hogy tovább tud élni, és követőkre talál. A harc nem könnyű, de mindenáron győzni kell, és ezt Christophe Marguet jobban tudja bárki másnál: egyszerre kell ellenállni és hűnek maradni a költészet szelleméhez.
Lionel Eskenazi
Fordítás: Szabó Bálint
„Hallgatás és megértés” – ezt a csodálatos szlogent az Európa felépítését szem előtt tartó politikusok is a magukévá tehetnék. A művészek, kiváltképpen a jazz-zenészek nem várták meg az európai alkotmányt, hogy meghallgassák és megértsék egymást az igényes munkán alapuló művészetük által, mely abból áll, hogy játszanak (a szó minden értelmében), komponálnak, hangszerelnek, improvizálnak, egymással kommunikálnak és magukat szabadon kifejezik. Teszik mindezt azzal a céllal, hogy végül egy jól körülhatárolható formavilágot és egy egyedülálló univerzumot hozzanak létre.
Közéjük tartozik a Marguet-Kühn-Monniot-Boisseau (MKMB) Quartet, amely az európai megértés példája (három francia és egy német zenész, valamint egy magyar kiadó); a nemzedékek közti megértésé, hiszen az apafigura Joachim Kühn mindhárom partnere olyan fiatal, hogy valóban bármelyikük a fia lehetne; valamint a zenei megértés példája, amely a szabadságittas afro-amerikai jazz (például Ornette Coleman zenéje) és a J. S. Bachtól Messiaenig ívelő, a bécsi tizenkétfokúságon és Bartókon is keresztül haladó európai komponált zene együttélésén alapszik.
A zongorista Joachim Kühn, aki 1944-ben született Kelet- Németországban, egyszerre képviseli ezeket a különféle zenéket, hiszen a rockot és a popot ugyanolyan becsben tartja, mint a fekete afrikai és maghreb zenéket. A „zenészfiak” gyűrűjében megjelenő apafigura nem ismeretlen Franciaországban Daniel Humair Baby Boom nevű zenekarának köszönhetően. A veterán dobos együtesének tagjai közül a szaxofonos Christophe Monniot és a bőgős Sébastien Boisseau is részt vesz ebben a projektben. De ugyanide sorolható Henri Texier Strada Sextetje is, melyben a dobos Cristophe Marguet játszott. Henri Texier, Daniel Humair és Joachim Kühn mindhárman ugyanannak a kiművelt és innovatív európai zenésznemzedéknek a tagjai.
Aztán ott volt még a Joachim Kühn, Jean-Francois Jenny-Clark és Daniel Humair alkotta varázslatos trió, amely bizonyos tekintetben sarkköve és katalizátora az MKMB Quartettnek. A pótolhatatlan bőgős Jean-Francois Jenny-Clark kulcsszerepet játszott ennek a fiatal francia jazznemzedéknek az életében. A Conservatoire de Paris példamutató és szenvedélyes tanára volt, és közeli barátságban állt Christophe Monniot-val és Sébastien Boisseau-val. Fontos még megemlíteni, hogy a Kühn, Humair, Jenny-Clark alkotta trió 1998-as utolsó, a bölcsen Triple Entente-nak nevezett lenyűgöző lemezén a nyitódarab nem véletlenül kapta az Ornette címet (nem sokkal azelőtt jelent meg Joachim Kühn és Ornette Coleman Colors című duóalbuma).
Fontos kigombolyítani ezt az Ariadné-fonalat, mivel a lemez, amit most kezében tart a hallgató, az Émotions Homogènes címet viseli, ami Ornette Coleman egy kiadatlan szerzeményének francia fordítása. Ezt a darabot az MKMB Quartet rendszeresen játssza koncertjein. Ezek az egységes érzelmek tökéletesen összefoglalják a kvartett szellemi beállítottságát, ahol a kollektív játék színvonala mindig az egymással megosztott energia, inspiráció és öröm szolgálatában áll.
A lemezen szereplő nyolc darabból négy Joachim Kühn szerzeménye, habár nem ő a formáció tulajdonképpeni vezetője, de minden esetben ő a legtermékenyebb szerző. Többek között ismét hallhatjuk a remek White Widow című szerzeményét, amit már 2005-ben felfedezhettünk Poison című albumán, trió verzióban, és amit Kühn a drogoknak és a függőségnek ajánlott (meglehet, hogy a fehér özvegy a mesterséges mennyországra utal). A kvartettben megszólaltatott White Widow, melyet a lemez közepén hallhatunk, nagyzenekari léptékű zongora-intróval indul, melyben a hangzó teret a staccato hangok szédületesen hömpölygő áradata tölti be, majd fokozatosan megnyugszik, hogy utat engedjen a témának, egy valódi, vágtató tempójú infernális hajszának, amely a zenekar minden tagját beveszi a macska-egér játékba, pörögve-forogva az altszaxofon, a zongora és a dob elsöprő erejű kórusának ritmusában.
Az album nyitódarabja, a Sata Kühn új szerzeménye, amely teveháton keresztülvezet minket a marokkói sivatagon, mint egy fülbemászó és állandóan visszatérő ballada, melyet Marguet száraz és kérlelhetetlen hangzású dobolása vezet. Itt nem mulaszthatjuk el megemlíteni az érzéki koreográfiát sugalló Dahin című darab elbűvölő dallamát, melyet Kühn a Majid Bekkas és Ramon Lopez által alkotott Kalimba projektjének írt.
A kvartett neve, mely a tagok neveinek kezdőbetűiből áll össze, egyértelműen azt jelzi, hogy mind a négy zenész ugyanolyan fontos szerepet játszik. Ennek ellenére a zenekar Cristophe Marguet ösztönzésének és akaratának köszönheti létrejöttét, valamint azt is, hogy 2004 szeptemberében első koncertjét adhatta. Marguet a projekt kezdetétől fogva két szerzeményét is a zenekarnak ajánlotta, és közös bennük, hogy mindkettőt a festészet ihlette: az egyik a Ballet (Nicolas de Stael festményei nyomán), a másik a Song for Bacon, mely a legcsodálatosabb módon mutatja be Christophe Monniot tüzességét. Marguet kifinomult és érzékeny zeneszerző-kolorista, aki ahelyett, hogy dobjátékát helyezné előtérbe, hangszerén kifinomultan és visszafogottan játszik. Monniot Have You Met Mystic? című darabja is hallható a lemezen, melyet még a Gadó Gábor magyar gitárossal szextetté bővült La Campagnie des musiques à ouïr-nak írt (a La Manivelle Magyare című BMC-albumon). Az itt hallható verzió, melyben Monniot az altszaxofonról baritonra vált, sokban különbözik elődjétől, így Kühnnek lehetősége nyílik arra, hogy az egyik legbámulatosabb szólóját mutassa be. Ami Sébastien Boisseau-t illeti, ő nagyon szabad interpretációban adja elő a Wanbli szépséges és érzéki dallamát, melyet Daniel Humair Baby Boom formációjának első albumára írt.
A zenekar négy tagját egyesítő elkötelezettség, hallgatás, megértés és szenvedély példaértékű, ráadásul pontosan annak a jazznek a jegyében, ami mellett érezzük, hogy érdemes kiállni. Ez a jazz őszinte, virágzó, kalandvágyó, túl van minden számítgatáson, nem ismer megalkuvást és beskatulyázhatatlan. Ez a jazz kortárs és európai, szabad és merész, amit az egész világ irigyelhet tőlünk. Csak remélhetjük, hogy tovább tud élni, és követőkre talál. A harc nem könnyű, de mindenáron győzni kell, és ezt Christophe Marguet jobban tudja bárki másnál: egyszerre kell ellenállni és hűnek maradni a költészet szelleméhez.
Lionel Eskenazi
Fordítás: Szabó Bálint
Külön köszönet: Genevieve Peyregne, Eric Watson, Philippe Ochem, Gérad de Haro, Nicolas Baillard, Jean-Paul Ricard, Guillaume Orti, Isabelle Marguet, Fany Thyus, Wanbliprod, Lionel Eskenazi, Claudine Pellerin, MFA
Christophe Monniot Selmer szaxofonon játszik és Vandoren nádat használ
christophemarguet.net
joachimkuehn.com
christophemonniot.com
sebastienboisseau.com