Mi ez a hangszer?

Doboz, amelyen húrok futnak kifeszítve, ezeket kis kalapácsokkal üti az emberi kéz. Ősi találmány, a világ minden táján létezik. Az itt hallható a legmodernebb változat, a huszadik században született, acél- és rézhúrok, öntöttvas váz, érzékeny pedálszerkezet, nagy hangterjedelem – lehetőségeinek csak játékosa szab határt.

Mégis olyan egyszerű és nyílt, hogy bárki rögtön élvezettel meg tudja szólaltatni. Fogd az ütőket és ejtsd a húrokra, vagy csak kézzel kaparássz rajtuk, vagy labdával, esetleg papírlappal keress hangokat. Szeretem hallgatni, amikor gyerekek játszanak így a hangszeren az első találkozáskor. Rácsodálkozom közvetlenségére, és ridegségét illetően vitába szállnék Pállal (1 Kor 13,1).

Az ütők, a kis kalapácsok. Általában a cimbalmos maga készíti, és nincs két pár, amely egyforma hangot adna. Sok változata van, mind a fogóját, mind a fejét tekintve. És nincs két játékos, aki ugyanúgy tartaná a kezében, ugyanúgy használná ujjait, csuklóját, karját. Ennél a hangszernél nincsenek iskolák, itt minden előadó egy külön iskola. És hiába szeretnénk rögzíteni dolgokat, az esetlegesség mindig megmarad, esendőségünk a játék része lesz.

Bármilyen zenét lehet rajta játszani – zenét lehet rajta játszani. Régi, még régebbi, tegnapi, mai? – nem létező kategóriák. Voltak idők, amikor nem volt fetisizálva a hangszer: játszottak valamin, ami éppen kéznél volt. Most van cimbalom is.

A zeneszerzők írnak is rá, és ahogy saját rendszerükön átszűrik, más és más hangjait, arcait, szerepeit találva meg, létrejön a cimbalomzenék csodálatosan gazdag világa.


Miért ezek a zenék?

– hangzik a kérdés. Van, amelyiket már régóta játszom, van, amelyiket mindig csak szerettem volna játszani. Van, amelyik ugyan nem az én világom, de néha másik világba vágyunk, van, amelyikre vártam, hogy legyen, és még évek kellenek, hogy a mélyére jussak. És van, amelyik kizökkent megszokásaimból, hogy észrevegyem a pillanatot, amikor egy hang születik.


Johann Sebastian Bach műveit az Insel Verlag által kiadott kéziratos kiadásból tanultam; a kötet tisztelt mesterem, Sári József zeneszerző ajándéka volt. Szeretem ezt a kis könyvet – egy zsebben is elfér –, az írás megszólít, és sugárzó ereje minden kételyemet eloszlatja, hogy mi végre van zene és kotta. Cimbalmon minden eljátszható, nem kell olyan bonyolult átiratokat készíteni, mint a mai, hegedűsök számára közreadott kottákban.

Emmanuel Bach fantáziáját is a kéziratos kottából játszom, a fénymásolatot kedves zenetudós ismerősömtől, Vikárius Lászlótól kaptam sok évvel ezelőtt. (Talán nem is létezik nyomtatott kiadás.) Billentyűs hangszerre, tíz ujjra született – cimbalmon csak két ütőnk van. De előttünk a húrok sokasága, amit billentyűk közvetítése nélkül pendíthetünk meg a kezünkben lévő kalapácsokkal, és cimbalmosként a játék ezen szabadsága a lehetőség a mű „szigorú szabadságának” megértéséhez. A kottaszövegen csak csekély mértékben változtattam ott, ahol feltétlenül szükséges volt: az akkordok felrakását a cimbalom természete szerint alakítottam, és néhány belső hangot kihagytam, ahol a folyamatosság volt a fontosabb.

Amikor alakult ennek a lemeznek a terve, éppen Jeney Zoltán Halotti Szertartásának próbái folytak. Jó, hogy helye van benne a cimbalomnak. Rögtön tudtam, hogy ez a lemez sem létezhet Jeney-zene nélkül. És ebben a cimbalomdarabban áthallhatóak a nagy mű hangjai. A darabon keresztül egy másik kapcsolat is létrejön: Ligetivel, aki soha nem komponált cimbalomra.

Van egy zeneszerző, aki úgy tud írni erre a hangszerre, mintha maga is játszana rajta. Kértem Kondor Ádámot, írjon valamit ehhez a lemezhez. A meglepetés nem maradt el: olyan zenét talált ki, amiben nincs hagyományosan, ütővel játszott hang. És valóban ő maga játszotta elő nekem a darabot.

Mint minden hangszernek, a cimbalomnak is megvannak a maga jellegzetes zajai: a húrláb koppanó hangja, ha az ütő érinti, a pedál vattázása, ahogy a húrt lefogja vagy elengedi, a dübögése... Nem lehet őket teljesen kizárni, el kell fogadnunk létezésüket.

Visszatérve az első kérdéshez, mi ez a hangszer? Számomra a lehetőség, hogy megragadhassam a lehetetlen szépségét.

Vékony Ildikó