Ez az album személyes vallomás: Kodály zenéjéről, a népzene időtlen szépségéről és máig ható erejéről. Hosszú ideig érlelődött bennem, s egy felkérés segített abban, hogy a gondolatok hangokká váljanak, s hogy a lemez elkészültével azt mondhassam, hálás vagyok a sorsnak, hogy egy lépéssel ismét közelebb kerülhettem önmagamhoz. Megeshet, az általam festett Kodály-kép nagyon szubjektív, és olyanná érett bennem a zenéje, amilyen soha nem volt, s nem is akart lenni. Ám az bizonyos, hogy személyében nem csupán a szoborrá vált komponistát vagy egy pedagógiai módszer szigorú atyját tisztelem, hanem a muzsikust, aki „édesapja a hangoknak, pásztora a reménynek”. (Káldi János: Kodály Zoltán)

A lemezt – mintegy nyitányként – triórögtönzés vezeti be, mely a majdan megszólaló témákat vetíti előre. Ezt követi az egyetlen olyan szerzemény, melynek inspirációs forrása nem szerepel az albumon, ám a zenei asszociációkat a cím (Marosszék) egyértelmű utalása mellett megkönnyíti az is, hogy a Kodály által feldolgozott eredeti népi dallamok viszonylag közismertek. Az Este a tábortűznél volt az egyik első „népzenei“ élményem, mely gyermekkorom zenei tanulmányai során repített abba a világba, ahová aztán mindig is otthonként vágytam vissza. Ezzel a kis klarinétdarabbal veszi kezdetét az a páros sorozat, amelyben egy-egy Kodály kamaraművet arra rímelő darabom követ, kevés konkrét idézettel, sokkal inkább áttételes zenei utalásokkal és improvizációkkal. Ezeknek ihletője Kodály egy gondolata, melyet oly fontosnak tartott, hogy két helyen, a Gyermekkarok (1929) előszavában, illetve a Zene az óvodában (1941) című írásában is leszögezett: „rögtönözne minden épkézláb gyermek, ha hagynák”.

Ismerve kiváló muzsikustársaimat, arra az elhatározásra jutottam, hogy olyan lemezt készítünk, amelyen Kodály kamaraműveit, az én kompozícióimat, az ezekből, illetve ezek népzenei gyökereiből táplálkozó rögtönzéseket ugyanazon muzsikusok adják elő. Külön öröm, hogy Kántor Balázs személyében olyan előadó társult hozzánk, aki nemcsak Kodály kedvenc hangszerének, de az improvizációnak is avatott mestere.

A program összeállítása, első sikeres hazai és külföldi előadásai közben érlelődött meg bennem a gondolat, hogy a zenei anyagot lemezen is örökítsük meg. Tudtam, hogy elképzelésemnek a leginkább a nép- és klasszikus zenei albumoknál megszokott felvételi eljárás felel meg: egy térben, egymáshoz közel, muzsikustársaink minden rezdülésére nyitottan játszhassunk, vagyis olyan inspiráló zenei térben, melyet nem határolnak a stúdiók elszeparált feljátszóhelyiségei, paravánok, fülhallgatók. A keverésnél tapasztalt (és előre megjósolt) nehézségek, az ezek nyomán átélt álmatlan éjszakák után is úgy érzem, helyes döntés volt.

Köszönettel tartozunk mindazoknak, akik segítettek a lemez létrejöttében:
Gőz László, Bognár Tamás, Wallner György, Erdélyi Péter, Magyar Jazzművészek Társasága, Nemzeti Kulturális Alap, Rákoshegyi Bartók Zeneház – Bokor Jutta igazgató, Stageshop (Ernő és a többiek), Szepesi Mátyás (Smart Music), Teleki-Wattay Művészeti Iskola Pomáz – Ásztai Csabáné igazgató.

Személyes köszönet családomnak és mindazoknak, akik hosszú ideje segítik munkámat:
a zenekar – „Borbély Műhely”: Dani, Pisti és a két Balázs; Csíder Károly (Fon Trade), Gruber János, Harcsa Tomaj, Siklódi Csilla, Szilágyi Miklós, Zsidei János „Zsono”.

Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy létrejöhetett ez a lemez.

Borbély Mihály