A dzsessz hagyományosan paradox kapcsolatban áll az énekkel: hangszeres zenészei mindig is a vokálishoz legközelebbi kifejezésmódot választották, míg az énekesek a hangszeres improvizációból merítettek ihletet. Winand Gábor azok közé tartozik, akik ezt a paradoxont újraértelmezik.

Winand (1964, Budapest) nyolcéves korától tanult klarinétozni, majd kiterjesztette tanulmányait a szaxofonra és a fuvolára is. A dzsessz csak később került elő: tizennyolc éves volt, amikor megismerte Ella Fitzgeraldot és Louis Armstrongot. A következő évben beiratkozott a budapesti Bartók Béla Zeneakadémiára, hogy éneket tanuljon egy dzsessz-szakos osztályban. Pontosabban, hogy a hangjával felfegyverkezve dzsesszre képezze magát, hiszen, mint mondják, nem sokat időzött az énektanároknál. „Az embernek vagy van hangja, vagy nincs” – szokta mondani minden álszerénység nélkül.

Neki van. A kevesek egyike a kortárs európai színtéren, akik látható erőfeszítés nélkül, zavarba ejtő könnyedséggel mozognak a regiszterek között. És közben az sem zavarja, ha angolul kell énekelnie, jóllehet Shakespeare nyelvén egyetlen prózai kérdéstől is hamar zavarba esik. Társa, Elsa Valle, aki éneket tanít, el van képedve, valahányszor új angol szöveggel ismerkedik. „Nekem minden egyes szöveget tanulmányoznom kell, mielőtt énekelni kezdeném, ő viszont rögtön énekli, birtokba veszi őket, még mielőtt megtanulta volna.”

De a legelképesztőbb az improvizációhoz való viszonyában megnyilvánuló felszabadultság. Kezdetben a klasszikus szkettelést alkalmazta. Példaképeként Ella Fitzgerald nyilvánvalóan, és Jon Hendricks is nagy valószínűséggel említhető. „Természetesen hallgattam dzsessz-énekeseket, de soha nem igyekeztem utánozni őket. Egyszerűen megpróbáltam az útjukra lépni”. Hát Mark Murphy? Nem ismeri. És Leon Thomas? Talán tőle vette át a gyors, hasból, fejből megszólaló előkéket, de nem csinál belőlük sem rendszert, sem klisét – ez is csak egy frázis a többi között, egy olyan hangutánzó-szókészletbe illesztve, amely kizárólag az övé. Ez kevésbé kopogós, mint a jazzmaneké, nem annyira dentális, több a diftongus, a legátó, melizmatikusabb. Nyilvánvalóan odafigyelt az Európán kívüli hagyományokra is, de anélkül, hogy veszélybe került volna a saját művészete.

„Ami hatással van rám, az a hangszeres zene” – vallja, rögtön ellent is mondva önmagának: „Amikor szaxofonon vagy klarinéton improvizálok, énekelek. Énekelve improvizálok, hiszen énekelve tanul meg az ember improvizálni”. Na tessék! „Ha egy új darabbal kezdek foglalkozni – pontosít –, úgy készülök, mint bármelyik hangszeres zenész: megnézem a harmóniákat és a struktúrát a klaviatúrán. A klarinét és a billentyűzet hangszeres zenészhez illő fegyelemre szoktatott”. Abszolút hallás? „Nem.” De a Kodály-rendszer gyermekéhez illően hozzáteszi, huncut tekintettel: „Nagyon jó a relatív hallásom.” Így már érthető, miért boldogul olyan könnyen kedvenc zeneszerzője, Gadó Gábor – a létező legfurcsább melódiaszerzők egyike – partitúráival. Gadó dallamai hetekre megragadnak az emlékezetünkben, bár tekervényes útvesztőit sohasem sikerülne reprodukálni. Mindezek – ráadásul ezernyi kétértelműséget tartalmazó harmóniák kontextusában – egyáltalán nem ijesztik meg Winandot, még akkor sem, amikor a legszertelenebb utakon kell követnie Gadót. Csak nekivág, vezető nélkül, belevetve magát a sűrűjébe, egyedül.

„A stílusom a kilencvenes évek elejére forrt ki. Azóta dolgozom Gadóval. Jól ismerjük egymást, megértem a zenéjét, a világképét. Ő meg ismeri a hangomat.” Molnár Eszter szövegei hozzásimulnak Gadó melódiáihoz. Korábbi sorai* még konvencionálisabban foglalkoztak a férfi és nő közötti viszony kérdéseivel. Az Agent spirituelt azonban áthatja az emberi szellem árnyas oldalaitól kísértett zeneszerző szellemisége. Gadó munkásságának vezérmotívuma, a Nathalie, Pascal and the Angel címe Sanctuary lett, és a Greeting from the Angel fájdalmas könyörgése példátlan mélységre tett szert.

A Winand köré gyűlő zenekar szintén hozzájárul a gadói univerzum tetőtől talpig való megújításához. Kamarazenekarként áll fel, s a Magyarországon honos, páros ritmusú, pontos zeneiség jellemzi. És részt vesz benne az országnak egy olyan gyermeke, aki három év után most érkezett vissza a neves bostoni Berklee School of Musicból, anélkül, hogy a lelkét otthagyta volna. Bacsó Kristóf szaxofonosról még hallani fogunk!

Franck Bergerot
Jazzman

*Gadó Gábor Homeward és Winand Gábor Corners of my mind albumai

---

Sanctuary

Coming home
In the night
Looking up
To the light
Shining brightly,
A guiding star
Beckoning, welcoming me

- Your window,
Guiding star
Beckoning, welcoming me home

My beacon
My haven
An island of tranquility

Though I’ve searched
Far and wide
All this time
All my life
Just realized it’s
By your side that I found
A meaning to life

- Peace of mind,
By your side
Finally found my sanctuary
My beacon
My haven
An island of tranquility

*
Promise
Promise you’ll always be there
Swear
Swear that you’ll always be waiting
Shining
Beacon

Always
Always been there to show the way
Voice of conscience
Keeping me on the right path
Guide me
Guide me


If I knew where to begin

Is there anyone out there
Who can say
If I could go back in time
Would not change
Would not deny
Would not exchange
A single moment
Can any of you honestly say

No regrets
No shameful secrets
To cause you pain
Haunt you in your dreams at night

Should you ask I must confess
There are moments I’m ashamed of
Many things that I regret
Many things to make amends for
And if I knew where to begin...


Searching for the light

Green hills standing all around
This valley where I live
Lived here for a long time
A dull place where the rain falls
And the sun don’t ever shine
Dawn to dusk
Clouds obscure the sky
Grey mist clouds the eye
Never ever get to see beyond
Those green hills standing guard over us

Ref:
So I’m off in search of the light
That’s right

Wanna see what lies out of sight
Right now

Green hills round us standing guard
Feels just like a cage
Goin’ out into the wide world
Broaden my horizons
Go searching for the light
So don’t try
Try to hold me back
I’m off to try my luck
(’cos I) gotta see what lies beyond
Those green hills standing guard over us

Ref:
So I’m off in search of the light
That’s right
Wanna see what lies out of sight
Right now


Let me know peace

Father
Father, I’ve tried
Tried to live by your creed
Wise words
So hard to follow
I’m a reed shaken by the wind
Father
Too weak
Too weak to heed
Too weak to heed your word
Why
Why not let me find
Why not let me make my own rules
And though I don’t live by your book
– Turn the other cheek
Much too hard to keep
I’m too hardened to forgive –
Let me know peace


Friends like you

Now – I can see right through your mask
Worked for a while but that’s all past
No, you can’t fool me with your smile
Never quite reaches those cold grey eyes
*
You looked so innocent
You knew just what to say
To make me think you were a friend
To trust when I was down, so down...
*

Never questioned
Your affection
Never doubted
Your intentions
Underrated
You ambition

*

So – this goodbye will make my day
Nothing left to say
Let’s just go our separate ways
*

Yes – ’cos with friends like you around
There’s a surprise round every corner


Greeting from the Angel

Through the lofty Gothic portals
Sunlight blending into shadow
Vaulted arches towering

Candles flickering, scent of flowers
Through the brightly coloured glass panes
Sunlight streams in blindingly

Silence, deafening, footsteps muted
Wary stranger, timid, breathless
To the altar drawing near

I have come here seeking solace
Not in search of prayer or answers
Hear me
Hear me

I did not come to seek forgiveness
Do not wish for absolution
Hear me
Hear me
Hear me

Hear me ask you for a signal,
give me a sign
– head bowed I stand,
waiting here in supplication,
need a greeting from the Angel –
proof that there’s a higher being,
a force benign, a rock, a cradle,
a hand to hold in times of trouble
a wiser being to look up to,
a kinder being than us mortals
need a greeting from the angel

I have come here seeking solace
Not in search of prayer or answers
Hear me


Time

Time – sand trickling through
the glass
Time – a shaft of shadow
following the sun

Time – clocks ticking off the hours
Time – bells pealing out that soon the day is done

Time – measuring out our lives
Endless – while the years stretch out before us

Time – sometimes so slow to pass
Time – sometimes it moves too fast for looking back

*

Time – will slowly veil your eyes
Time – paints cobwebs on the face you cannot hide

Time – day turning into night
Time – so short a time to leave a lasting mark

Time – measuring out our lives
Endless – while the years stretch out before us

Time – day turning into night
Time – so short a time before we say goodnight

Time – final call
Bells will toll
For our souls

Szöveg: Molnár Eszter