A horizont közelsége

Az alkotói szándék alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy ez a lemez a nagyközönségnek, vagyis majdnem mindenkinek szól. éppen ezért könnyebb felsorolni azokat, akiknek nem ajánlott - mert meggyőződésem, hogy sokkal kevesebben vannak (és mert idealizmus lenne bármely zenéről feltételezni, hogy mindenkit egyformán megérinthet). Nos, az Around the world semmiképpen sem lesz kedvence azoknak, akik nem szívesen járnák be legalább a fél világot, akik nem képesek a horizontnál távolabbra is látni, és akiket nyugtalanít az állandóan változó érzéki, esztétikai, sőt kultúrális miliő. Továbbá azoknak a hallgatóknak sem ajánlanám jó szívvel a Balázs Elemér Group új lemezét, akiket nem vonz az eklektika, akik előítélettel és bizalmatlansággal viseltetnek a nem szokványos, nem beállt zenei sztereotípiákhoz tartozó, már-már műfajok fölötti produkciók iránt. Tudniillik az alkotói szándék nem minden esetben a támadhatatlan profizmusból, a keretek, a trendek követelte teljesítmény kényszeréből fakad - még ha manapság sokan kétkednek is ebben -, hanem a művész érzelmi irányultságából, lelki alkatából és szerteágazó esztétikai fogékonyságából.

Az Around the world azon ritka zenei produkciók egyike, melyek hátterében ez utóbbi motivációk nyilvánvalóak - dacára annak, hogy a zenekarvezető "eredetileg" jazzdobos, mellesleg az egyik legkiválóbb Magyarországon; ugyan 1999-ben, egy közös produkciót követően Lee Konitz, a legendás szaxofonos a következőt közölte vele bizalmasan: "te nem dobos vagy, hanem zenész".

A CD igazi meglepetéseket rejteget azok számára is, akik jól ismerik az együttes vezetőjének korábbi produkcióit, és nem kevésbé azoknak a hallgatóknak, akik most fedezik fel a 33 éves muzsikust. Balázs Elemér 6 éves korában kezdett ismerkedni a dobokkal, és 1988-ban már a budapesti Jazzkonzervatóriumon is túl volt. Tanárai, a hazájában "Mr. Dobként" tisztelt Kovács Gyula, majd Kőszegi Imre a hangszer és a műfaj legtekintélyesebb képviselői. A még kamaszfejjel folytatott zongoratanulmányok mellett a magyar jazz élvonalának keresett dobosa volt, többek között Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Lakatos Ablakos Dezső partnereként. 1987-ben Oláh Kálmán zongoristával és Egri János bőgőssel hozta létre a kiemelkedő jelentőségű Trio Midnightot, amely ma már igen komoly nemzetközi elismertséggel büszkélkedhet.
Balázs Elemér rendkívül aktív jazzmuzsikus, a trióval párhuzamosan számos zenekar (Test, Joy, No-spa, Creative Art Ensemble, Off Course stb.) tagjaként koncertezett és készített lemezfelvételeket. Több mint ötven lemezen hallható a játéka, tehetségén és szakmai felkészültségén túl nem mindennapi sokoldalúságát is bizonyítva. A jazz szinte valamennyi irányzatában otthonos, s ezáltal gyakran szerepel neves, sőt világhírű szólisták oldalán: Anette Lowman, Stepko Gutt, Zbigniew Namyslowski, Jukka Perko, Stephane Belmondo, Steve Houben, Lee Konitz, Art Farmer, Pat Metheny vagy Al Jarreau egyaránt a partnere volt.
Balázs Elemér legújabb produkciójának már a címe is kizárja, hogy valami jól ismert skatulyára gondoljunk. A "világkörüli" utazást, vagyis az erre utaló színes zenei kalandot bizonyos mértékben merésznek is vélhetnénk - a napjainkban hódító, és a jazzt is egyre inkább magával ragadó világzene-hullám dacára -, ha éppenséggel nem lenne a hatásvadász merészségnél is bátrabb ez a zene. Mert a sok esetben megfoghatatlan, etno-alapú világzene leginkább az egzotikummal hat, és emiatt gyakran csupán érdekes színfolt marad, ellentétben a Balázs Elemér Group világzene-értelmezésével. Az együttes bátorsága elsősorban abban nyilvánul meg, hogy kerülik a felszínes, artisztikus hatáselemeket; nem a saját tehetségükön, kimagasló szakmai tudásukon alapuló (jazz)zenei világból lépnek ki - azokhoz az értékekhez nagyon is hűek maradnak -, hanem csak a merev műfaji konvenciókból. Abból viszont olyannyira, hogy ezáltal képesek a világ népi- és egyéb zenekultúrájának legkülönbözőbb vonásait is megidézni. Eszközeikben letisztult, nemes, kifinomult formai és hangszerelési megoldásaikkal nem a kultúrák illúzióját keltik, hanem azok érzelmeken, szépségen alapuló közös lényegét fejezik ki: a zongora, a gitár, a nagybőgő, a szaxofon, az ütőhangszerek hangja, és nem utolsósorban egy férfi és egy női énekhang által. Ebben a zenében valami olyasmi is kiemelt jelentőséget kap, amit ma már nem divat hangsúlyozni: a dallam.

Balázs Elemér utazása semmilyen értelemben sem vész el valahol a nagyvilágban. Az Around the world záró darabjával szimbolikusan hazatér (talán ez az első alkalom, hogy magyar népdalfeldolgozást hallunk tőle), új formációjával pedig további utazásokra készül, azaz hosszútávra tervez. Partnerei kivétel nélkül olyan kiváló muzsikusok, akik külön-külön is igen jelentős jazzprodukciók résztvevői, ha nem éppen meghatározó egyéniségei voltak eddig is.

Czerovszky Henriett énekesnő ezzel a felvétellel egyszerre debütál és bizonyít egy számára új műfajban, a felfedezés örömét is felkínálva hallgatóinak.

Winand Gábor - a férfi-jazzénekes Magyarországon - ezúttal egyfelől izgalmas kontrasztja a másik énekhangnak, másfelől pedig briliáns scatteléseivel teszi kivételessé a produkciót.

Juhász Gábor gitározása maga a hallható intelligencia. Biztos stílusérzékkel és kifinomult ízléssel varázsol színeket a zenébe, s emellett remek rögtönzéseivel is sokat emel a kompozíciókon.

Balázs József zongorajátékát - fiatal kora ellenére - a kiforrottság jellemzi. Az ember azt hihetné, hogy az ilyen akkordokhoz, szólókhoz komoly élettapasztalat szükséges, de Balázs József alaposan rácáfol az effajta előítéletre. Hibátlan, mértékletes játéka alapján nehéz lenne másik zongoristával elképzelni e számokat.

Egyenlő partnerként szólal meg a felvételen Szandai Mátyás nagybőgőjével, csakúgy, mint Dés András ütőhangszereivel. Mindkét muzsikus a magyar jazz élvonalának méltán keresett képviselője, s ugyancsak nagyon fiatalon keltik azt a benyomást, hogy mindent tudnak a zenéről. Egy-egy kompozícióban hallható még Dresch Mihály lírai szépségű furulya-szólója, illetve az igen tehetséges örmény harmonikás, David Yengibarjan játéka.

Ami pedig Balázs Elemér szerepét illeti: nos, nem egy olyan kompozíció van a lemezen, amelyben nem hallunk dobot - pedig a fentiekből következtethetünk némi hangszeres talentumra. ám az együttes vezetőjét távolról sem motiválta az az ambíció, amit gyakran tapasztalhatunk jazz-szólistáktól: előtérben lenni, megmutatni mindent a hangszeren, amit mások "árnyékában" nem lehetett... Talán kiviláglik ebből is: olyan zenész ő, aki nem önmagát, hanem a produkciót helyezi előtérbe, s azon belül is a dallamot. Elmondása szerint olyan zene megteremtésére törekedett, amelyet bárhol, bárki, bármilyen helyzetben örömmel hallgathat.

Matisz László