„Magam talán középre állok.
Talán este van. Talán alkonyat.
Egy bizonyos: későre jár.”

Pilinszky János: Végkifejlet


Az 1980-as évek végén Rómában koncerteztem, és az akkor éppen felújítás alatt álló Sixtus-kápolnában jártam. Michelangelo Utolsó ítéletének restaurálásával még csak félig készültek el, ezért a freskó egyik fele – a reprodukciókról jól ismert sötét, borús fele – fenyegető volt, a megtisztított rész viszont fényes, élénk színekben látszott. Talán ez a váratlan látvány indította el bennem azt a gondolatot, hogy egyszer az „Igazak” oldaláról kellene megközelíteni az apokalipszist. Az ő számukra, ahogy Henoch írja, „a fény pedig szüntelen áradni fog, és az évek végső határáig nem lesz vége”. Hogy lesz-e végítélet, senki sem tudja, bár egy kultúra megszűnése – amire igen sok példa volt és van – is felér egy kisebb apokalipszissel.

Ebből a megvilágításból is lehet értelmezni Pilinszky sorát: „Egy bizonyos: későre jár.“


Mulomedicina Chironis (Chiron öszvérgyógyászata) (1989)

A darabban szereplő szövegek keletkezésük idejében és „műfajukban” is igen távol állnak egymástól: alig fedezhető fel közöttük kapcsolat.
A címadó tétel szövegét, amely egy állatorvostudományi értekezés részlete – az öszvérek bizonyos betegségeinek leírásával és gyógyítási módjával foglalkozik – görögül írták. A negyedik század elején Vegetius fordította latinra, bizonyos részeiben a korabeli köznyelv roncsolt latinságát használva.

A Mulomedicina Chironis-részlet után Marlowe Doktor Faustus című drámájának egy sora elevenedik meg – az ördöggel cimboráló tudós elragadtatása előtt időért könyörög. Ezt követően egy irodalomtörténeti legenda idéződik, miszerint Baudelaire élete végén, már nagyon betegen csak ezt tudta ismételgetni: „Non, non cre nom non” („Nem, a szentségit, nem”).

A darabot egy Petri György-vers német fordítása zárja, mely Hölderlinnek állít emléket. A tétel formája a zene nyelvén jeleníti meg a német költőre annyira jellemző, egyre beljebb kezdődő verssorok tipográfiai látványát.


Henoch apokalipszise (1997)

A kantáta szövegének gerincét a címben szereplő Henoch prófétának tulajdonított – Krisztus előtt 200 körül keletkezett – apokrif írás részletei alkotják. (Vannak olyan vélemények, amelyek ennél jóval régebbre datálják egyes részleteit, sőt a szöveg szerzője is a Teremtés könyvéből ismert ősatyának, Henochnak – Matuzsálem atyjának – mondja magát.) A viszonylag hosszú, több könyvből álló mű igen heterogén, de a szövegekben nemcsak a Jelenések könyvéből ismert apokalipszis látomásai fogalmazódnak meg: szerzője inkább a teremtés elveszíthető teljességét, szépségét ecseteli. A mű eredetileg héber vagy arám nyelvű; egyetlen teljes fordítását ismerjük etióp szakrális, azaz ge’ez nyelven. Egyrészt ezért szól a kantáta is ezen a nyelven, másrészt az afrikai zenéhez való vonzódás miatt, amely a mai napig is sok helyen tiszta és erőt sugárzó maradt.

A Henoch Bevezető beszédéből kiválasztott néhány bekezdés a teremtett világ csodáiról szól. Ez a szöveg az alapja az első hosszú, négyrészes, etióp nyelvű tételnek. A következő ge’ez tétel szövege több könyv idézeteiből montírozódott össze: az ötrészes forma legjellegzetesebb része az őstörténetből ismert bukott angyalok vezéreinek (hagyomány szerinti) neveit sorolja fel az angyalokról szóló könyvből. A Messiás könyvéből vett részletben a bukott angyalok büntetését, de egyben minden igaztalan ember kegyelemvesztését hallhatjuk. Az utolsó etióp nyelvű kétrészes tétel első felének a szövege ismét a Messiás könyvéből való: egy derűs képpel jeleníti meg az utolsó napokat, a második fele pedig az igazak megdicsőülését írja le.

Az etióp szövegeken kívül vendéganyagként került a darabba Pilinszky János Apokrif című versének részlete és két passzus Ésaiás próféta könyvéből. Végül pedig Hamvas Béla Karneváljának utolsó bekezdése, egy könyörgés zárja a művet. A felfelé ívelő dallam egy váratlan ponton megszakad, nyitva hagyva ezzel az egész darabot.

A két kortárs szerző szövege, azáltal, hogy a kantáta elején és végén hangzik el, hangsúlyosan a mának közvetíti az ókori próféták világról alkotott képét és intelmeit.

Melis László

---

Mulomedicina Chironis (Chiron öszvérgyógyászata)

2. tétel (2)

Kheironos tu Kentauru veteriniani de permixtis passionibus liber secundus explicit feliciter, incipit Liber tercius de mulomedicina.
In ventrem que oriuntur genera doloris, numero sunt tredecim: corpadsus ylion, ilimgon, enfragma, strofus, colidolor, lubricorum et vermium et tiniolarum et vesice vicia numero quatour id est canculosum, iscuria, dissuria, stranguiria. Facit causam doloris cordapsus quod appellatur. Quibus contingit ex nimia tensione stercoris aquam per nos refundere, cibum, stercus. Iumenta volutat et genibus exporrectis calcitrant, id ipsum quasi excludere possint, quod cum magis in eis ventus maior nutritur, quod magis plus sagittatur fuerit spiritus, qui per duplicationem crementi magis in novissinnum maior fit hac ipsa racione iumenta volutando tympana similiter fiunt. Est autrem hec valitudo periculosa.
Cui tamen si celerius succurratur, ex hac racione liberari possunt. Piperis grana numero quinquaginta petrosillini quantum quator digiti possunt capere, cimini Alexandrini tantundem cum cumico Afri, argivi semen, murra,nepita, trisaginem equis ponderibus in quo admiscebis nitrum ad dimidiam omnium eorum partem.
Hec omnia bene trita, ex vino calido et oleo tantundem equi et mellis quod satis fuerit, hanc pocionem dabis; quere omnem spurcician humoris intus obstrantem abstrahit et ad sanitatem perducit. Kheironos tu Kentauru veteriniani de permixtis passionibus liber tercitus explicit feliciter.

Kheiron kentaurnak, az állatorvosnak a különféle betegségekről írott művének második könyve itt végződik szerencsésen. Kezdődik a harmadik könyv az öszvérgyógyászatról. A hasban szám szerint 13 féle fájdalom keletkezik: cordapsus, ylion, ilimgom, enfragma, bélgörcs, vastagbélfájdalom, gilisztásság, és férgesség, és apró bélférgek okozta baj, és szám szerint négy hólyagbántalom: hólyagkő, vizeletrekedés, vizelési nehézségek, cseppenkénti vizelés.

A fájdalom oka lehet az úgynevezett cordapsus. Ez az ürülék túlzott nyomása miatt következik be, amikor is a víz, az étel, az ürülék nem tud továbbfolyni. Az állat fetreng, és kinyújtott térddel rúgkapál, hogy megpróbálja kiadni magából a gázt; minél inkább megszaporodik benne a szél, annál szaggatottabb lesz a légzése.

Az ürülék szaporodása miatt végül a fetrengő állat úgy felfúvódik, mint egy üstdob. S ez veszedelmes nyavalya. Ha igyekszel, a következőképpen szabadíthatod meg a bajtól. Végy ötven borsszemet, annyi petrezselymet, amennyit négy ujjal fel tudunk csippenteni, ugyanannyi alexandriai köményt, afrikai köménnyel, argivummagot, mirhát, macskamentafüvet, gamandorfüvet egyenlő arányban, s ehhez keverj hozzá salétromot az egész fele mennyiségben. Ezt mind jól porítsd el, keverj hozzá ugyanennyi forró bort és olajat (egyforma arányban), s annyi mézet, amennyi elég, s ezt az egészet itasd meg az állattal! Ez a dolog kitisztítja az elzáródást okozó mocskos nedvet, és meggyógyítja az állatot.

Kheiron kentaurnak a különféle betegségekről írott harmadik könyve itt végződik szerencsésen.

(Részletek Fabius Vegetius Renatus Mulomedicina Chironis című művéből)


3. tétel (3)

O lente, lente currite noctis equi

Ó lassan, lassan szaladjatok éj paripái

(Christopher Marlowe)


4. tétel (4)

Non, non cre nom non

Nem, a szentségit nem...

(Charles Baudelaire)


5. tétel (5)

György Petri: Hölderlin paraphrase

Hab’ Durst bin blind
Der kommende
hierher eindringende
Windwüstenstaub
verstopft mir Mund
und Auge Im Diesseits
wirst du nie
mein Trank meine Helligkeit


Petri György: Hölderlin parafrázis

Szomjazom, vakulok
A jövő
porsivatagából ide
szabaduló szél
betömi szemem
szám Nem lehetsz
e világon italom
fényességem

(Német fordítás: Forgách András és Petri György)


Henoch Apokalipszise

2. tétel (7)

Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma, és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

(Pilinszky János: Apokrif – részlet)


3. tétel (8,9,10,11)

a) Nézzétek az ég dolgait, hogyan kelnek és hogyan nyugszanak, hogy a csillagok az égen pályájukat nem változtatják, mindegyik a maga idejében kel és nyugszik, anélkül, hogy rendjéből kilépne.

b) Nézzétek meg a földet, és lássátok meg a dolgokat, amelyek születésüktől fogva halálukig annyira megváltoztathatatlanok, mint Isten egyetlen műve sem.

c) Nézzétek a nyarat és a telet, s hogy a földet mennyire megtölti a víz és a felhő és a harmat, és az eső száll fölötte.

d) Nézzétek a nyár napjait, hogy a Nap a nyár elején milyen magasan áll a föld fölött, ti pedig árnyékot és hűs helyet kerestek a tűző sugarak elől.
Nézzétek, a fák hogyan borítják el magukat a levél zöldjével, és hogyan teremnek gyümölcsöt, és nézzetek meg mindent, és figyeljetek mindenre, hogy mindez számotokra készült és örökké él.

(Részletek Henoch Apokalipszisének 2.1, 2.2, 2.3, 4.1 és 5.1 fejezeteiből)


4. tétel (12)

Rettegés vár rád, Földnek lakója,
s nem lesz otthonod, s nem lesz otthonod;

Inogva meging a föld, mint a részeg,
és meglódul, mint egy kaliba;

Ki elmenekül a rettegés elől,
az verembe esik, az verembe esik,
s ki kimászik a veremből,
arra tőr csapódik,
mert megnyílnak az egek,
és megrendülnek az ég oszlopai.

(Részletek Ésaiás könyvéből 24. 17-20)


5. tétel (13)

Napjaitokat pedig meg fogják átkozni, és éltetek évei el fognak veszni, és a ti romlástok az átok erejével meg fog erősödni, és nem fogtok bocsánatot nyerni.
Azazel, Arathak, Kimbra, Sammané, Daniel, Aredros, Semiel, Iomiel, Chochariel, Ezekiel, Batriel, Sathiel, Atriel, Thoniel, Barakiel, Ananthna, Oóniel, Ramiel, Aseal, Rakiel, Turiel.

A hatalmasok arcát el fogja tüntetni, és azok el fognak merülni a szégyenben, és a sötétség lesz az ő házuk, férgek között fognak lakni, és nem lesz reményük, hogy valaha is megszabadulhatnak.

Azazel, Arathak, Kimbra...

(Részletek Henoch Apokalipszisének 5.5, 6.7, 46.6 fejezeteiből)


6. tétel (14)

Azokban a napokban majd meglátogatja az Úr
az ég seregét a magasban és a Föld királyait a Földön,
és összegyűjti, mint foglyokat egy verembe...
akkor elpirul a hold, a napfény szégyenül…
és felragyog dicsősége övéinek arca előtt.

Azokban a napokban…

(Részletek Ésaiás könyvéből 24. 21-23)


7/a tétel (15)

Azon a napon pedig a hegyek táncolni fognak, mint a kis kecskebakok, a dombok ugrálni fognak, mint a kis bárányok, amikor tejjel jóllaktak. És mindannyian az ég angyalaivá lesznek.

7/b tétel (15)

A fény pedig szüntelenül áradni fog, és az évek végső határáig nem lesz vége. A sötétség pedig megsemmisült, és a Szellem Urának színe előtt csak a világosság marad meg.

(Részletek Henoch Apokalipszisének 51.4, 58.6 fejezeteiből)


8. tétel (16)

A pokolnak nincs feneke. Az őrületnek nincs alkonya, mert éjszaka. Minden perc kárba vész, amit nem jajveszékeléssel töltünk. Kezüket tördelik, és azt üvöltik, nem én voltam, nem én. Hát ki?

Most már azt az egyet tudom, hogy készülődhetünk. Jön, jön a pillanat amikor felébredünk. Háború. Lehet. Lehet forradalom, vagy körmenet, vagy vezeklés, lehet bál, de valószínűbb, hogy éhínség, lehet ünnep, de inkább tűzözön, mert mindenki erre vár.
Készüljetek a nagyszerű ébredésre. Csak ott lehetnék, legalább a kapuig érjek. Legalább egyetlen pillantást vethessek, egyetlen egyet...

(Hamvas Béla: Karnevál – részlet)

A Henoch Apokalipszisének részleteit Hamvas Béla fordította.

---

Melis László 1953-ban született Budapesten. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedűszakán végezte.
1978-ban alapítója a kortárs zenét játszó 180-as csoportnak, mellyel Európa számos koncerttermében lépett fel, az együttes 1990-es feloszlásáig. Öt darabot írt a csoport számára, amelyeket lemezen is rögzítettek, és ez idő alatt több, a világ mai zenéjét meghatározó muzsikussal (Louis Andriessen, Steve Reich, Terry Riley) játszott együtt.

A 180-as csoport megszűnte után alapvetően zeneszerzéssel foglalkozott, két kamaraoperája: A mosoly birodalma és a Kleist meghal. Több kantátát, nagyzenekari dalt, balettzenét és balett-kantátát (Gyöngykánon), kamara és szólóhangszeres darabot (Black & White) komponált, legutóbb pedig egy énekszextettre és ütőkre írt tételsorozatot (Az időről és a folyóról), illetve a Budapesti Csellóegyüttes részére (Csellómánia) dolgozott egy négytételes darabon.
Ezenkívül több tucat játékfilm, többszáz színházi előadás és rádiójáték zenéjét szerezte.


Műjegyzék

Etűd három tükörre (1980)
A szertartás (1981)
A szoba (1982)
Maldoror énekei (1984)
A mosoly birodalma (1985)
Mulomedicina Chironis (1989)
Gyöngykánon (1994)
Kleist meghal (1994)
Emberkiállítás (1995)
Henoch Apokalipszise (1997)
Iphigenia Auliszban (1998)
Black & White (1999)
Az időről és a folyóról (2000)
Csellómánia (2000)