Örmény legenda

A 2001. esztendő ráirányította figyelmünket az örménységre. 1700 esztendeje, azaz Krisztus után 301-ben, a világon elsőként vált deklaráltan kereszténnyé egy egész nép; ezzel III. Trdat örmény uralkodó megelőzte Nagy Konstantin római császárt.

Melis László Örmény legenda című tánckantátája ezt a történelmi tettet jeleníti meg, a hozzá vezető eseményekkel egyetemben. A főként korabeli történetírók munkáira támaszkodó librettó Moldován Domokos és Avenasian Alex nevéhez fűződik. Találó a műfajmegjelölés: táncjátéknak, balettnek nem nevezhetnénk a kompozíciót - súlyos tartalmához, átlényegítő sugallatához, de belső léptékéhez is illő a kantáta szakrális asszociációja.

Melis László különböző - térben és időben távoli - kultúrák iránti fogékonysága közismert. Zeneszerzői alkatától egyáltalán nem idegen, hogy egy-egy - akár csupán fő vonalai révén megismert, illetve felidézett - zenei világ stílusjegyeit magától értetődő természetességgel integrálja alkotói nyelvezetébe. A sajátos végeredmény az egzotikumot így szerves jellemvonásaként, s nem ráaggatott csecsebecse gyanánt hordozza.

Elmondható ez az Örmény legenda kapcsán is. Melis számos eredeti dallamot, motívumot asszimilál, a mű tehát - jellegét tekintve - bartóki magatartást képvisel. A hagyomány által megőrzött dallamtípusokat saját invenciójú zenével ötvözi, egykori minimálzenei törekvéseken edzett profiljához például permutációs eljárással idomította a "papírforma szerint" homlokegyenest eltérő matériát. A végeredmény: döntően "nyugati" szellemű és fölépítésű zene, ami azonban az örmények számára sem idegen; az európai iskolázottságú hallgató pedig "örményesnek" érezheti a hol dallamfordulataiban, hol hangkészletében vagy ritmikájában ismeretlen karakterű, ám egységes zenét. Az eredeti örmény népzene alapvetően kétszólamú kultúra - egy dallamból és egy ritmusalapból áll -, amely Melisnél többszólamú, imitációs és harmonizált jelleget kap.

A legtisztább örmény vonás a darabban a négy ízben megszólaló sarakan, melynek Jerevánból érkezett énekese Anna Mailyan. A sarakan egyszólamú, liturgikus dallamkincs, mintegy a gregorián zene örmény megfelelője. Először szólóban halljuk, majd vonósok csatlakoznak hozzá, harmadszor eleve hangszeres kíséretű formában. A legenda végén pedig csatlakozik a kórushoz, még fényesebbé varázsolva a megvilágosodást.

A tizenegy hangszerest számláló együttesben (négy-négy vonós, illetve fafúvós, két ütős, egy billentyűs) nem találunk örmény hangszert. Ám ez inkább csak regisztrálása a ténynek: az előbb jellemzett, elvontabb síkon érvényesülő hitelesség élménye így talán nagyobb kisugárzó erővel születhetett meg, mint egy örmény hangszerek (duduk, dzurna, thar) alkotta zenekar túlságosan is kézzelfogható különlegessége révén.

Az örménység talán legjellemzőbb instrumentumát, a dudukot az oboa váltja ki. Az előjáték szuggesztív, rajzos dallama is oboán szólal meg, de a tömegsirató és a duhaj tobzódás során szintén szólisztikus szerepet kap.

Hangszerelés, dallamvilág, expresszivitás, és még sorolhatnánk Melis László tánckantátájának zenei paramétereit, melyek mind a nemes értelemben vett multikulturális gyökerű alkotás pregnáns összetevői.

Olsvay Endre

---

A legenda története

A hagyomány szerint Agathangelosz, IV. századi történetíró volt az, akitől ránk maradt Örményország kereszténységre való megtérésének legendája. A történet két főszereplője III. Trdat király és Grigor, a későbbi Világosító Szent Gergely, egy korábbi politikai gyilkosságsorozat túlélője.

A darab Khor Virap templomerődítmény harangjaival kezdődik (1), ahol Grigor tizenhárom évig raboskodott, majd elkezdődik egy promenád (2), mely egy ősrégi örmény népdal révén visszaviszi a hallgatót a pogány mazdeus hit korába. Ezt követi egy vad áldozati zene Anahit, a termékenység pogány istennője tiszteletére (3), amit megszakít egy sarakan, melynek dallamára (4) a Rómából érkező keresztény szüzek csoportja jelenik meg, élükön Szent Gergellyel. Trdat király katonái szétkergetik a szüzeket (5). A királynak viszont megtetszik az egyik lány, Hripszime, akinek hevesen udvarolni kezd (6), de az visszautasítja a közeledést, mire Trdat király felbőszül és leszúrja a lányt. A király nővére, Khoszrovanduht (aki együttérez a keresztényekkel) és leánytársai elsiratják Hripszimét (7). Trdat katonái üldözőbe veszik a menekülő szüzeket, majd kövekkel halálra dobálják őket (8). A halottakat elhordják (9), hogy tisztességes temetést biztosítsanak nekik.
Trdat király parancsára Gergelyt a legkülönbözőbb kínzások alá vetik (10), majd a Khor Virap mély vermébe zárják (11). Khoszrovanduht vezetésével - a titokban már Krisztus tanait hírdető - lányok és asszonyok Gergelynek ételt és italt csempésznek a börtönbe (12).

Trdat katonáival vad mulatozásba kezd (13), de közben rosszul lesz. Előbb ő, majd katonái közül is egyre többen érzik, hogy vaddisznó-arcuk és -fülük nőtt (14). A király nővére próbálja öccsét gyógyítani (15), s az ő javaslatára kihozzák börtönéből az addigra már tizenhárom éve ott raboskodó Gergelyt, aki meggyógyítja a királyt (16). A még varázs alatt lévő katonákat is visszaváltoztatja Gergely (17). Trdat király vezetésével térdet hajtva ünneplik az örmény nép keresztény hitre térítő megváltóját: Világosító Szent Gergelyt (18).

---

Az Örmény legenda tánckantáta bemutatójára 2001. június 17-én, az örmények napján került sor a budapesti Kiscelli Romtemplomban.
Koreográfus: Mihályi Gábor
Karmester: Melis László
Rendező és jelmeztervező: Moldován Domokos
Producer: Avanesian Alex
Táncolták a Magyar Állami Népi Együttes táncosai.

---

Szövegek

Megremeg a lelkem (4)
Szerző: Mekhitar Ajrivaneci (13. század)

Megremeg a lelkem,
Rettegés járja át Júdás miatt.
ő nem retten vissza a bűnétől
S nem szégyenkezik ezüst pénze miatt.


Aludj lelkem, aludjál (11)
népi altatódal

Aludj, lelkem, aludjál,
Arany bölcsőbe teszlek, gyöngy pólyába pólyállak,
Altatót mondok a fiamnak, a testvérem fiának,
Szahak hegy alá tettem, Manuk kő alá tettem,
Ah, Manuk kő alá.
Aludj, lelkem, aludjál,
Hegy alatt és kő alatt,
Aludjál, aludjál.


A madarat, a madarat (12)
Szerző: Grigor Narekaci (10. század)

A madarat, a madarat
Felébreszté mély álmából.
Énekelt, énekelt a vadgalambnak,
Szerelmetes párjának.


Végtelen a Te irgalmad (15)
Szerző: Meszrop Mastoc (5. század)

Végtelen a Te irgalmad
Bűnös lelkem iránt,
Irgalmazz, Uram, megmentőm.

A gonosz tanácsára vétkeztem ellened,
Mindent megbocsátó Istenem,
Irgalmazz, Uram, megmentőm.

A Te újbóli eljöveteledkor,
Majd ha eljössz a világot ítélni,
Irgalmazz, Uram, megmentőm.


A félelmetes hang (16)
Szerző: Grigor Narekaci (10. század)

A félelmetes hang, melyet hallottam
Megrendíté megkövült lelkemet.


Ma kedves atyai hang (18)
Szerző: Hovhannesz Erzinkaci (13. század)

Ma kedves atyai hang
Szállt alá az égből
Megvallani szeretett fiát.
És megárasztá a folyót,
Megárasztá a Jordán folyót.
Bátorító szavakkal énekelt
A nagy Keresztelő János