La Campagnie des Musiques à Ouïr+ Gadó Gábor, Szakcsi Lakatos Béla, Bujtor Balázs La Manivelle Magyare
BMCCD113
2005
Nehogy félrevezesse önöket a – nem is igazán – hangszerek ömlesztett felsorolása, a totális hangzó és vizuális élményt nyújtó trió zenéjében szó sincs semmiféle barkácsolásról. A legtehetségesebb fiatal francia muzsikusok közül való Charolles, Gastard és Monniot szertelensége mögött kivételes muzikalitás rejlik. Ők hárman egy huszonöt fős zenekar hangzását produkálják, repertoárjuk a népszerű számoktól a popzenén át a musette-ig és saját szerzeményeikig terjed.
Előadók
La Campagnie des musiques à ouïr:
Denis Charolles - ütőhangszerek, harsona, graviers, clairon, effektek
Frédéric Gastard - basszus-, tenor- és szopránszaxofon, effektek
Christophe Monniot - alt-, szopranínó- és baritonszaxofon, effektek
+
Gadó Gábor - gitár
Szakcsi Lakatos Béla - zongora
Bujtor Balázs - hegedű
Produkciós adatok
Szerzők: Denis Charolles (3, 6), Christophe Monniot (2, 4, 7), Gadó Gábor (1, 8, 9) és Szakcsi Béla (5)
Felvétel: Tom-Tom Studio, Budapest, 2004. szeptember 22-25.
Felvétel és keverés: Kölcsényi Attila
Borító: GABMER
Portréfotók: Huszti István
Art-Smart: GABMER
Producer: László Gőz
Executive producer: Tamás Bognár
Készült a budapesti Francia Intézet, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Artisjus Zenei Alapítvány támogatásával.
Ajánlók
Scott Yanow - All Music Guide (en)
Ken Waxman - One Final Note - JazzWord (en)
Nondas Kitsos - RootsWorld (en)
Lionel Eskenazi / Vincent Bessières - Jazzman ****/** (fr)
DR - Samizdjazz (fr)
Sigi Schneider - Concerto ****1/2 (de)
Werner Barth - Grenz-Echo (de)
AAJ Italy Staff - Angelo Leonardi - All About Jazz *** (it)
Dmitry Ukhov - Salon AV (ru)
Zipernovszky Kornél - Gramofon **** (hu)
Flór Gábor - Café Momus (hu)
Olasz Sándor - Rockinform (hu)
Sinkovics Ferenc - Demokrata (hu)
3500 HUF
11 EUR
La Campagnie des Musiques à Ouïr+ Gadó Gábor, Szakcsi Lakatos Béla, Bujtor Balázs: La Manivelle Magyare
01
Winnie the Pooh joins Europe part I
7:57
02
Le sommeil de l’ange
2:04
03
La manivielle
5:47
04
Direction technopôle
4:45
05
Distortion
9:28
06
Christine s’envole
5:13
07
Have you met mystic?
8:13
08
Franz Josef Reitermarsch
5:03
09
Winnie the Pooh joins Europe part II
2:30
Teljes idő 51:00
La Campagnie des Musiques à Ouïr¹
Nehogy félrevezesse önöket a – nem is igazán – hangszerek ömlesztett felsorolása, a totális hangzó és vizuális élményt nyújtó trió zenéjében szó sincs semmiféle barkácsolásról. A legtehetségesebb fiatal francia muzsikusok közül való Charolles, Gastard és Monniot szertelensége mögött kivételes muzikalitás rejlik. Ők hárman egy huszonöt fős zenekar hangzását produkálják, repertoárjuk a népszerű számoktól a popzenén át a musette-ig és saját szerzeményeikig terjed.
¹kb. Meghallgatni való Zenék Társulatának Vidéki Hadjárata, lefordíthatatlan szójáték a compagnie = Társaság és campagne = hadjárat, vidék szavak összevonásával [a fordító megjegyzése]
Denis Charolles
(locsolókanna, kavicsok, minden, amit ütni lehet, trombita, hangszerek fúvókája, barátságos ciripelés)
Eleinte a Beatles és Eddy Mitchel számaira gyakorolt, később Rouen külvárosának rockbandái jöttek. Anyja Paco Ibanezt, apja Dizzy Gillespie-t, bátyja Callast, húga Santanát hallgatott, és mind együtt Brassens-t...
Ezután nappal hosszú elektronikai tanulmányok következtek (műszaki egyetemi diploma), éjszakánként pedig próbák és koncertek.
„Mivel a zene engem mindig kihúzott a slamasztikából, egy életre őt választottam, és végtelenül szeretjük egymást. Állandóan a csepürágók életét élem, más halandók életútját keresztezem, néha beléjük is akaszkodom. Így például tíz éve zenélek Little Bob, Christophe Monniot és Tous Dehors bandájával. Aztán itt van a La Campagnie des Musiques à Ouïr is, mely nagyon a szívemhez nőtt. Úgy érzem, itt a legszemélyesebb dolgaimmal kísérletezhetem, s ezek a szólózenéhez is közelebb visznek.”
Különös érzékkel vesz részt hosszútávú elképzelések kidolgozásában, azaz egymás ötleteinek ütköztetéséből, együttes gondolkodásból és kételkedésből született formák kialakításában. Így olyan művészi kísérletek megszületésénél bábáskodott, melyekben tánc, zene, történelem, költészet és építészet keveredik össze, mint a Sotteville les Rouen-i iparterületen 2000. november 11-én tartott "Gőzopera" című látványos előadás, a Beurshowburgh bis megnyitója Brüsszelben 2001 februárjában, a dél-afrikai Soweto-i Community College Megszállása, a 2002. június 1-jén az Evreux-i Művészetek Házának Megszállása, vagy az isten háta mögötti vidékek terro(i)rista² Megszállása, melyek alkalmával iskolások, helybeli szereplők és a helyi lakosság interakcióját hozták létre.
E hosszú távra szóló munkái során olyan emberekkel hozta össze a sors, mint:
Yvette Horner, Bernard Lubat, Eric Lareine, Geoffrey Oryema, Noir Désir, Michel Portal, Mariette Lancelevée, Bernard Morel, Bertrand Couloume, Patrick Tandin, André Minvielle, Michel Richard, Jean-Paul Chazalon, Gisèle Gréau, Bryan May (Queen), Alex Duthil, Southide Johnny, Régis Sénécal, Léda Le Querrec, Fabien Barontini, Fara C., Roger Nicquel, Jean-Christophe Averty, Serge Adam, Marc Ducret, JJ Holiday, Southside Johnny, Kenny Margolis és még sokan mások...
²Lefordíthatatlan szójáték a terroir = vidék, szülőföld és a terreur = terror szavak összevonásával [a fordító megjegyzése]
Christophe Monniot
(Alt-, bariton és sopranino szaxofon, csövek, ének és mindenféle mesterkedés)
Kisgyermekként Christophe trombitát tanulva ismerkedik a zenével. Később a zeneiskolában klasszikus szaxofont tanul, majd felsőfokú zenei tanulmányok és diplomák következnek: 1995-ben, a Rouen-i egyetem zenetudományi licenciátusával a zsebében felvételizik a párizsi CNSM-be (Conservatoire-ba). Felveszik a jazz-osztályba, ahol abban a szerencsében van része, hogy François Janneau-tól és J.F. Jenny-Clark-tól tanulhat, és részt vehet Ornette Colleman és Roy Haynes mesterkurzusain.
1998-ban egyhangúlag Christophe-nak ítélik a jazz-tanszék első díjas diplomáját, és ugyanazzal a lendülettel elviszi a la Défense-i országos jazzverseny szólista első díját is.
Tanulmányaival párhuzamosan 1995-ben Denis Charolles-lal megalakítja a Campagnie des Musiques à Ouïr-t, melynek révén fejleszti az állandó figyelemmegosztás és a folyton alakuló muzsikálás képességét.
A következő évben találkozik a Compagnie Lubat-val, és együtt játszik velük. Azután a P.O.M-ban Patrice Caratinivel játszik a Jazz Ensemble-ban, Daniel Humair-rel, Antoine Hervével és Big Band-jével, valamint Fred Palemmel és a Sacre du Tympa-val is.
Végre készen áll saját együttese, a Monio Mania megalakítására 5 nagyon különböző zenei horizontok felől érkező művésszel. Zeneszerzéssel és átdolgozással foglalkozik, bővíti összhangzattani és kontrapunkttal kapcsolatos ismereteit.
Az őt érő hatásokból - a musette mulatságoktól Duke Ellingtonon át Ligetiig - nem rekeszt ki semmit, főleg nem a népszerű zenét.
Fred Gastard
(Basszusszaxofon, nagy szintetizátor, képzeletbeli monofónikus, bozont és óriási szív)
1977-ben született Bretagne-ban. Frédéric szaxofonon kezdi tanulmányait, klasszikus szaxofont, kamarazenét, szolfézst, zeneelemzést tanul a St Brieuc-i (Cotes d’Armor) zeneiskolában, majd a Cergy Pontoise-i (Val d’Oise) középfokú zeneiskolában, ezután a Párizsi CNSM-ben Claude Delangle-tól (szaxofont), David Waltertől, Pierre Laurent Aimard-tól, (kamarazenét), Patrick Moutaltól (indiai zenét) tanul, a Jazz és Improvizált zene osztályba együtt jár többek között Daniel Humairrel, Riccardo del Fra-val, Glenn Ferris-szel...
2001-ben a szaxofon vizsgabizottság egyhangú döntésével kiváló minősítésű felsőfokú diplomát szerez, és 2002-ben kamarazenei első díjas a párizsi CNSM egyhangú döntése alapján.
Párizs és a Conservatoire lehetőséget nyújt számára, hogy mindenféle irányzatot képviselő muzsikussal dolgozhasson, részt vehessen modern zenei, improvizációs és aktuális projektek megvalósításában. Játszik Juraj Vacuha, David Robertson és Faycal Karoui vezetése alatt, részt vesz az Axone szaxofonnégyesben, találkozik Django Bates-szel,, Laurence Cottle-val, Christophe Monniot-val, Denis Charolles-lal, Rémy Sciuto-val, Fred Pallemmel, Vincent Daviddel, André Minvielle-lel...
1994 és 2001 között szaxofont tanít a Lannion-i (22) és Osny-i (95) zeneiskolákban.
Zeneszerző és szaxofonos, főleg basszus-, tenor- és szopránszaxofonon játszik. Felvételeket készít és játszik Frranciaországban és másutt a Campagnie des Musiques à Ouïr-ral, Fred Pallem Sacre du Tympan-jával, de a Mélosolex-szel és a Dentelles à Mamie-val is, akik számára zenét szerez és átíratokat készít.
Szakcsi Béla
(zongora)
Szakcsi Lakatos Béla az ötvenes-hatvanas években a gitáros Kovács Andor együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjével elnyerte a Montreux-i Dzsesszfesztivál II. díját.
Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A George Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy albumon szerepelt szerzőként, illetve előadóként –, a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval (Sachi, 1988; Mystic Dreams, 1989; Eve of Chance, 1992; Straight Ahead, 1994). Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Carmen Jones, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin “Smitty” Smith, Jay Leonhart, Gerald Veasley, Victor Bailey, Randy Roos, Zoller Attila, Rodney Holmes, David Sanchez, Bob Mintzer, John Patitucci vagy Jack DeJohnette.
A hazai dzsessztörténetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán.
Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott.
Az utóbbi tíz évben egyre mélyebbre merült Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez szerzeményeinek tanulmányozásában is, ennek eredménye a hegedűs Kathy Horváth Lajossal készített In one breath című album (BMC CD 061), melyen improvizációikkal az említett zeneszerzők előtt tisztelegnek.
2004-ben a dobos Lakatos Peczek Andrással és a bőgős Orbán Györggyel jelent meg Na dara! című lemeze (BMC CD 103), amelyen a trió felállást autentikus roma énekesek színesítik.
Munkásságáért a Magyar Állam 1987-ben Liszt-díjjal, 2002-ben Érdemes Művész-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntette ki.
Gadó Gábor
(gitár)
Gadó Gábor zenei tanulmányait hegedűn kezdte, majd klasszikus gitárra váltott. A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium Jazz Tanszakán Babos Gyula növendékeként végzett 1983-ban, ezt követően élvonalbeli magyar jazzmuzsikusok együtteseiben szerepelt.
Az első partnerei között volt ifj. Rátonyi Róbert, Snétberger Ferenc, László Attila, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs Elemér és Oláh Kálmán. Később nemzetközi formációkban is egyre gyakrabban tűnt fel, például Gerald Veasley, Randy Roos és George Jinda oldalán.
Első zenekarát Joy névvel szervezte meg, és Cross Cultures címmel készített lemezt. Saját nevén 1991-ben jelent meg első albuma, a Special Time, majd Nikola Parovval turnézott Európában. 1995-ben Franciaországba költözött, majd átmenetileg Londonban is élt. Öt év múltán Párizsban alakult meg a Gadó Gábor Quartet: Matthieu Donarier (tenorszaxofon), Sébastien Boisseau (nagybőgő), Joe Quitzke (dob).
Gadó gitárosként és zeneszerzőként számos BMC albumot jegyez, ilyen többek között a kiemelkedően sikeres Orthodoxia (BMC CD 083) vagy Winand Gábor Corners of my mind (BMC CD 057) című lemeze, amelyet a francia Jazzman magazin a 2002-es év legjobb jazzlemezei közé választott. Következő lemeze Psyche címmel (BMC CD 120) az összel jelenik meg a BMC-nél.
2003-ban elnyerte a francia L’Académie du Jazz által az év európai jazzművészének évente odaítélt Bobby Jaspar életműdíjat, mely munkásságának eddigi legrangosabb elismerése.
A francia és nemzetközi fesztiválok, klubok keresett vendége, többek között a következő helyeken lépett már fel: Festival de Châteauroux, Festival de Jazz de Montlouis/Loire, Rencontres Internationales de Jazz de Nevers, Festival Crest Jazz Vocal, Festival de l’Hotel d’Albret (Párizs), Tete Montoliu Jazz Festival (Barcelona), Festival de Jazz de Souillac, Festival de Jazz de Vitrolles, Fete de la musique de Téhéran, Mittel Europa Jazz Festival (Schiltingheim), Paris Jazz Festival.
Bujtor Balázs
(hegedű)
A Danubia Ifjúsági Zenekar koncertmestere, a hegedűs Bujtor Balázs a BMC-nél nem csupán kortárszenei lemezen (Dukay Barnabás: A mélyság színén, BMC CD 52) működik közre, hanem az RTQ vonósnégyes tagjaként Alban Darche Stringed (BMC CD 104) című jazz albumán is hallhatjuk játékát. (A) La manivelle magyare albumon klasszikus zenei tudását jazz zenészhez méltó improvizációs készségével ötvözi.
Nehogy félrevezesse önöket a – nem is igazán – hangszerek ömlesztett felsorolása, a totális hangzó és vizuális élményt nyújtó trió zenéjében szó sincs semmiféle barkácsolásról. A legtehetségesebb fiatal francia muzsikusok közül való Charolles, Gastard és Monniot szertelensége mögött kivételes muzikalitás rejlik. Ők hárman egy huszonöt fős zenekar hangzását produkálják, repertoárjuk a népszerű számoktól a popzenén át a musette-ig és saját szerzeményeikig terjed.
¹kb. Meghallgatni való Zenék Társulatának Vidéki Hadjárata, lefordíthatatlan szójáték a compagnie = Társaság és campagne = hadjárat, vidék szavak összevonásával [a fordító megjegyzése]
Denis Charolles
(locsolókanna, kavicsok, minden, amit ütni lehet, trombita, hangszerek fúvókája, barátságos ciripelés)
Eleinte a Beatles és Eddy Mitchel számaira gyakorolt, később Rouen külvárosának rockbandái jöttek. Anyja Paco Ibanezt, apja Dizzy Gillespie-t, bátyja Callast, húga Santanát hallgatott, és mind együtt Brassens-t...
Ezután nappal hosszú elektronikai tanulmányok következtek (műszaki egyetemi diploma), éjszakánként pedig próbák és koncertek.
„Mivel a zene engem mindig kihúzott a slamasztikából, egy életre őt választottam, és végtelenül szeretjük egymást. Állandóan a csepürágók életét élem, más halandók életútját keresztezem, néha beléjük is akaszkodom. Így például tíz éve zenélek Little Bob, Christophe Monniot és Tous Dehors bandájával. Aztán itt van a La Campagnie des Musiques à Ouïr is, mely nagyon a szívemhez nőtt. Úgy érzem, itt a legszemélyesebb dolgaimmal kísérletezhetem, s ezek a szólózenéhez is közelebb visznek.”
Különös érzékkel vesz részt hosszútávú elképzelések kidolgozásában, azaz egymás ötleteinek ütköztetéséből, együttes gondolkodásból és kételkedésből született formák kialakításában. Így olyan művészi kísérletek megszületésénél bábáskodott, melyekben tánc, zene, történelem, költészet és építészet keveredik össze, mint a Sotteville les Rouen-i iparterületen 2000. november 11-én tartott "Gőzopera" című látványos előadás, a Beurshowburgh bis megnyitója Brüsszelben 2001 februárjában, a dél-afrikai Soweto-i Community College Megszállása, a 2002. június 1-jén az Evreux-i Művészetek Házának Megszállása, vagy az isten háta mögötti vidékek terro(i)rista² Megszállása, melyek alkalmával iskolások, helybeli szereplők és a helyi lakosság interakcióját hozták létre.
E hosszú távra szóló munkái során olyan emberekkel hozta össze a sors, mint:
Yvette Horner, Bernard Lubat, Eric Lareine, Geoffrey Oryema, Noir Désir, Michel Portal, Mariette Lancelevée, Bernard Morel, Bertrand Couloume, Patrick Tandin, André Minvielle, Michel Richard, Jean-Paul Chazalon, Gisèle Gréau, Bryan May (Queen), Alex Duthil, Southide Johnny, Régis Sénécal, Léda Le Querrec, Fabien Barontini, Fara C., Roger Nicquel, Jean-Christophe Averty, Serge Adam, Marc Ducret, JJ Holiday, Southside Johnny, Kenny Margolis és még sokan mások...
²Lefordíthatatlan szójáték a terroir = vidék, szülőföld és a terreur = terror szavak összevonásával [a fordító megjegyzése]
Christophe Monniot
(Alt-, bariton és sopranino szaxofon, csövek, ének és mindenféle mesterkedés)
Kisgyermekként Christophe trombitát tanulva ismerkedik a zenével. Később a zeneiskolában klasszikus szaxofont tanul, majd felsőfokú zenei tanulmányok és diplomák következnek: 1995-ben, a Rouen-i egyetem zenetudományi licenciátusával a zsebében felvételizik a párizsi CNSM-be (Conservatoire-ba). Felveszik a jazz-osztályba, ahol abban a szerencsében van része, hogy François Janneau-tól és J.F. Jenny-Clark-tól tanulhat, és részt vehet Ornette Colleman és Roy Haynes mesterkurzusain.
1998-ban egyhangúlag Christophe-nak ítélik a jazz-tanszék első díjas diplomáját, és ugyanazzal a lendülettel elviszi a la Défense-i országos jazzverseny szólista első díját is.
Tanulmányaival párhuzamosan 1995-ben Denis Charolles-lal megalakítja a Campagnie des Musiques à Ouïr-t, melynek révén fejleszti az állandó figyelemmegosztás és a folyton alakuló muzsikálás képességét.
A következő évben találkozik a Compagnie Lubat-val, és együtt játszik velük. Azután a P.O.M-ban Patrice Caratinivel játszik a Jazz Ensemble-ban, Daniel Humair-rel, Antoine Hervével és Big Band-jével, valamint Fred Palemmel és a Sacre du Tympa-val is.
Végre készen áll saját együttese, a Monio Mania megalakítására 5 nagyon különböző zenei horizontok felől érkező művésszel. Zeneszerzéssel és átdolgozással foglalkozik, bővíti összhangzattani és kontrapunkttal kapcsolatos ismereteit.
Az őt érő hatásokból - a musette mulatságoktól Duke Ellingtonon át Ligetiig - nem rekeszt ki semmit, főleg nem a népszerű zenét.
Fred Gastard
(Basszusszaxofon, nagy szintetizátor, képzeletbeli monofónikus, bozont és óriási szív)
1977-ben született Bretagne-ban. Frédéric szaxofonon kezdi tanulmányait, klasszikus szaxofont, kamarazenét, szolfézst, zeneelemzést tanul a St Brieuc-i (Cotes d’Armor) zeneiskolában, majd a Cergy Pontoise-i (Val d’Oise) középfokú zeneiskolában, ezután a Párizsi CNSM-ben Claude Delangle-tól (szaxofont), David Waltertől, Pierre Laurent Aimard-tól, (kamarazenét), Patrick Moutaltól (indiai zenét) tanul, a Jazz és Improvizált zene osztályba együtt jár többek között Daniel Humairrel, Riccardo del Fra-val, Glenn Ferris-szel...
2001-ben a szaxofon vizsgabizottság egyhangú döntésével kiváló minősítésű felsőfokú diplomát szerez, és 2002-ben kamarazenei első díjas a párizsi CNSM egyhangú döntése alapján.
Párizs és a Conservatoire lehetőséget nyújt számára, hogy mindenféle irányzatot képviselő muzsikussal dolgozhasson, részt vehessen modern zenei, improvizációs és aktuális projektek megvalósításában. Játszik Juraj Vacuha, David Robertson és Faycal Karoui vezetése alatt, részt vesz az Axone szaxofonnégyesben, találkozik Django Bates-szel,, Laurence Cottle-val, Christophe Monniot-val, Denis Charolles-lal, Rémy Sciuto-val, Fred Pallemmel, Vincent Daviddel, André Minvielle-lel...
1994 és 2001 között szaxofont tanít a Lannion-i (22) és Osny-i (95) zeneiskolákban.
Zeneszerző és szaxofonos, főleg basszus-, tenor- és szopránszaxofonon játszik. Felvételeket készít és játszik Frranciaországban és másutt a Campagnie des Musiques à Ouïr-ral, Fred Pallem Sacre du Tympan-jával, de a Mélosolex-szel és a Dentelles à Mamie-val is, akik számára zenét szerez és átíratokat készít.
Szakcsi Béla
(zongora)
Szakcsi Lakatos Béla az ötvenes-hatvanas években a gitáros Kovács Andor együttesében tűnt fel, de a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival is bemutatkozott. 1970-ben Pege Aladár kvartettjével elnyerte a Montreux-i Dzsesszfesztivál II. díját.
Zürichtől Varsóig, Nürnbergtől Belgrádig, Észak-Amerikától Ázsiáig a legrangosabb fesztiválokon lépett fel. A George Jinda és Chieli Minucci alkotta Special EFX szólistájaként Szakcsi tizenegy albumon szerepelt szerzőként, illetve előadóként –, a nyolcvanas évek derekán ezeknek köszönhetően köthetett szerződést az amerikai GRP kiadóval (Sachi, 1988; Mystic Dreams, 1989; Eve of Chance, 1992; Straight Ahead, 1994). Chick Corea többször is méltatta Szakcsi szerzői és előadói kvalitásait, aki napjainkig a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Carmen Jones, Frank Zappa, Art Farmer, Mark Ledford, Dave Weckl, Omar Hakim, Terri Lyne Carrington, Marvin “Smitty” Smith, Jay Leonhart, Gerald Veasley, Victor Bailey, Randy Roos, Zoller Attila, Rodney Holmes, David Sanchez, Bob Mintzer, John Patitucci vagy Jack DeJohnette.
A hazai dzsessztörténetben – előbb a Rákfogó, majd a Saturnus együttessel – Szakcsinak elévülhetetlen szerepe volt a fúziós dzsessz térnyerésében. Ugyancsak a hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsesszzongora szakán.
Mindeközben a cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott.
Az utóbbi tíz évben egyre mélyebbre merült Kurtág György, Ligeti György, Eötvös Péter és Pierre Boulez szerzeményeinek tanulmányozásában is, ennek eredménye a hegedűs Kathy Horváth Lajossal készített In one breath című album (BMC CD 061), melyen improvizációikkal az említett zeneszerzők előtt tisztelegnek.
2004-ben a dobos Lakatos Peczek Andrással és a bőgős Orbán Györggyel jelent meg Na dara! című lemeze (BMC CD 103), amelyen a trió felállást autentikus roma énekesek színesítik.
Munkásságáért a Magyar Állam 1987-ben Liszt-díjjal, 2002-ben Érdemes Művész-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal tüntette ki.
Gadó Gábor
(gitár)
Gadó Gábor zenei tanulmányait hegedűn kezdte, majd klasszikus gitárra váltott. A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium Jazz Tanszakán Babos Gyula növendékeként végzett 1983-ban, ezt követően élvonalbeli magyar jazzmuzsikusok együtteseiben szerepelt.
Az első partnerei között volt ifj. Rátonyi Róbert, Snétberger Ferenc, László Attila, Szakcsi Lakatos Béla, Balázs Elemér és Oláh Kálmán. Később nemzetközi formációkban is egyre gyakrabban tűnt fel, például Gerald Veasley, Randy Roos és George Jinda oldalán.
Első zenekarát Joy névvel szervezte meg, és Cross Cultures címmel készített lemezt. Saját nevén 1991-ben jelent meg első albuma, a Special Time, majd Nikola Parovval turnézott Európában. 1995-ben Franciaországba költözött, majd átmenetileg Londonban is élt. Öt év múltán Párizsban alakult meg a Gadó Gábor Quartet: Matthieu Donarier (tenorszaxofon), Sébastien Boisseau (nagybőgő), Joe Quitzke (dob).
Gadó gitárosként és zeneszerzőként számos BMC albumot jegyez, ilyen többek között a kiemelkedően sikeres Orthodoxia (BMC CD 083) vagy Winand Gábor Corners of my mind (BMC CD 057) című lemeze, amelyet a francia Jazzman magazin a 2002-es év legjobb jazzlemezei közé választott. Következő lemeze Psyche címmel (BMC CD 120) az összel jelenik meg a BMC-nél.
2003-ban elnyerte a francia L’Académie du Jazz által az év európai jazzművészének évente odaítélt Bobby Jaspar életműdíjat, mely munkásságának eddigi legrangosabb elismerése.
A francia és nemzetközi fesztiválok, klubok keresett vendége, többek között a következő helyeken lépett már fel: Festival de Châteauroux, Festival de Jazz de Montlouis/Loire, Rencontres Internationales de Jazz de Nevers, Festival Crest Jazz Vocal, Festival de l’Hotel d’Albret (Párizs), Tete Montoliu Jazz Festival (Barcelona), Festival de Jazz de Souillac, Festival de Jazz de Vitrolles, Fete de la musique de Téhéran, Mittel Europa Jazz Festival (Schiltingheim), Paris Jazz Festival.
Bujtor Balázs
(hegedű)
A Danubia Ifjúsági Zenekar koncertmestere, a hegedűs Bujtor Balázs a BMC-nél nem csupán kortárszenei lemezen (Dukay Barnabás: A mélyság színén, BMC CD 52) működik közre, hanem az RTQ vonósnégyes tagjaként Alban Darche Stringed (BMC CD 104) című jazz albumán is hallhatjuk játékát. (A) La manivelle magyare albumon klasszikus zenei tudását jazz zenészhez méltó improvizációs készségével ötvözi.