Akik régebb óta figyelemmel kísérik Gadó Gábor munkásságát — a BMC gondozásában eddig több, mint 20 lemezre jelent meg—, nem lepődhetnek meg, ahogyan lépésről lépésre maga mögött hagyja a mainstream jazz formáit, működési módjait. Ugyanezen az úton sokan elindultak már, Gadó mégsem a free jazz irányába tart, ahová legtöbben megérkeztek.

A legfontosabb stációk Gadónál a ritmusszekció leépítésével kezdődtek. A dob és a nagybőgő adja azt az alapot, amelynek hiányában nincs állandóan a felszínen az úgynevezett groove, azaz egy karakteres lüktetés. Ami így kialakul, az a klasszikus zene mozgásformáihoz közeledik, ahol nem egy szabályos rácsozathoz való igazodás vagy az attól való eltérés bír jelentéssel, hanem maga a raszter finom mozgatása tagolja a zenét. A dob és a basszus hiánya a szóló és kíséret ellentétét is feloldja, így a közreműködő zenészek viszonya a kamarazenélés hagyományába illeszkedik.

Egy másik ilyen lépés a hagyományos jazz formai működésének hátrahagyása. Nincsen „kör”, azaz az akkordmenet, amely felett szólózni lehet. Ugyanakkor Gadó nem a szabad improvizáció irányába tart. „Szólók” és „témák” vannak, mégsem ezeknek a váltakozása adja a forma alapját, hanem lehetőség nyílik a dalformáknál kevésbé kiszámítható tételtípusokra, amelyek ezáltal összetett dramaturgiát is képesek hordozni.

A harmadik lépés a vertikális, harmóniai gondolkodás újragondolása. Az ún. „jazzes” akkordoknak (szeptim, nóna és decima akkordok és azoknak a fordításai) semmi nyoma, de az irány nem az atonalitás, hanem egy puritánabb hangzás, ahol inkább a hangközök adják a zenei gondolatok alapját, mint a hármas-, négyeshangzatok.

Gadó zenei alapállása ma így sok tekintetben a nagy európai zenei hagyomány, azaz a klasszikus zene, azon belül is a kortárs zene egyes áramlataival rokon. Másfelől az ún. régizenék (a barokk és a barokk előtti nyugati műzenék) irányába is nyit, elsősorban az gregorián, a monódia, illetve a középkori harmonizálások felé.

Ennek fényében jobban érthető, hogyan választotta Gadó zenésztársait erre a lemezre. Rajk Judit énekművész érdeklődésének homlokterében a monódikus éneklés, az egyházzene és a kortárs zene áll. A két cselló alkalmazása egyéni hangzást kölcsönöz az együttesnek, hiszen a cselló sokoldalú hangszerként ugyanúgy tud basszusként működni ebben az összeállításban, mint akkorddal kitölteni egy hangzást, vagy dallamot játszani. Rohmann Ditta napjaink egyik kiemelkedő csellistája, szólistaként Bachtól a kortárszenéig terjedő repertoárral, ráadásul az improvizatív műfajok sem idegenek számára. Ezen a lemezen Rajk Judit alt hangfekvésével jól kontrasztáló énektudását is kamatoztatja. Zétényi Tamás a kamarazenei és kortárszenei színtér keresett csellistája, aki többek között a Trio Passacaglia tagjaként is játszik régi és kortárszenét.

Az eddig felvázoltakból következik, hogy itt már nem lehetséges sztenderdekből kiindulni. A lemezre kerülő művek az európai egyházzene repertoárjából építkeznek, a kora középkortól Liszt Ferencnek a 19. századi egyházzenei reformmozgalom, a cecilianizmus jegyében komponált darabjaiig. Az elhangzó zenék súlypontjában a gregorián áll. Erre a műfajra egyaránt jellemző a rögzítettség és a szabadság, hiszen a dallam lejegyzett, de nincsen sem kötött ritmus, sem kötött tempó. Miután azonban a hangok egy hangsort adnak ki, az ehhez kapcsolódó rögtönzések is egyfajta kötött improvizációt eredményeznek.

Az elhangzó tételekről:

 1.) Hildegard von Bingen: O frondens virga – Zsoltárantifóna a szent Szűzhöz

Ó, kizöldült vessző,
ki nemességedben állasz, 
ahogy a hajnal előjön,
most örülj és örvendezz,  
s minket, gyöngéket méltóztass
a rossz szokástól megszabadítani,
és nyújtsd ki kezed, 
hogy fölemelj minket!

(Déri Balázs fordítása)

2.) Hildegard von Bingen: O ignee Spiritus – himnusz a Szentlélekhez

Ó, tüzes Lélek, dicsőség néked,
ki trombitákkal és citerákkal
műveled művedet.

Te gyújtod lángra az ember lelkét,
és erődet töltöd lelkük
tabernákulumába.

Onnét támad az akarat,
ez ad ízlést a léleknek, lámpása
a vágyakozás.

Az értelem a legédesebb dallammal zengi ügyedet,
és készít neked lakóhelyet a maga eszközeivel,
de arany munkájában megizzad a ráció.

(Varga Benjámin fordítása)

Az 1098-1179 között élt tudós apátnő, Hildegard von Bingen két művel, egy zsoltárantifónával (Dendermonde Kódex, 1176 körül), és az egyik legkésőbbi – a lemeznek címet is adó – pünkösdi himnuszával szerepel az összeállításban. E művek, melyeknek dallamát és misztikus szövegét is a később szentté avatott apáca írta, a nőieséget, a termékenységet, a lélek erejét a földi elemek és természeti jelenségek metaforáival ábrázolják, a kora középkor sajátos hangfestő és szövegkiemelő dallamvezetésével társítva. A Szentlélek-himnusznak a művek összefoglaló címében (Symphonia harmoniae caelestium revelationum) is megjelenő legszebb metaforája, hogy Isten teremtő erejét mennyei szimfóniaként, harmonikus zeneként jeleníti meg, melyet a Szentlélek szólaltat meg.

3.) Ave Maris Stella – himnusz a Boldogságos Szűzhöz

Tengernek csillaga,
Isten édesanyja,
üdvözlégy, mindig szűz,
menny boldog kapuja.

Kiváltságos szent Szűz,
mindenek közt enyhe,
oldd föl bűneinket,
enyhíts, tisztíts minket!

Istennek dicséret,
Krisztusnak dicsőség,
Szentlélekkel együtt
hármas-egy tisztesség!

(Babits Mihály fordítása)

A kora középkor egyik legismertebb dallama, a Szent Szűz vesperásának himnusza. A mű eredetét vitatják, többen Clairvaux-i Szent Bernátnak (1091–1153), mások pedig a lemezen szintén megszólaló Vexilla... kezdetű himnusz szerzőjének, Venantius Fortunatusnak tulajdonítják. Dallama egész Európában elterjedt, és különböző változatokban ismert. Metaforákban gazdag versét Babits Mihály fordításában ismerik és éneklik a magyar hívek.

4.) Liszt Ferenc – Gémesi Géza: Pater Noster

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké. Ámen.

Liszt 1842-től Weimarban udvari karmesterként szolgált. Ez idő alatt fordult érdeklődése a kórusművek felé. A Miatyánk.. kezdetű imát Liszt kétszer is feldolgozta férfikarra és orgonára, 1846-ban és 1852-ben. Ez volt első liturgikus férfikari műve, melyet később egyházi művek sora követett. A Pater Noster a lemezen Gémesi Géza átiratában szólal meg.

5.) Liszt Ferenc: Via Crucis – Vexilla regis – gregorián himnusz

Királyi zászló jár elöl,
Keresztfa titka tündököl,
Melyen az élet halni szállt
S megtörte holta a halált.

Az ősi jóslat itt betelt,
Mit a hű Dávid énekelt:
,,Az Úr – halljátok, nemzetek!
Kereszten trónol köztetek''.

Kereszt, üdvözlégy, egy remény,
A szenvedés ez ünnepén.
Kérünk, kegyelmet adj nekünk,
Add vétkünkért vezeklenünk.

(Sík Sándor fordítása)

Liszt Via Crucis című kantátájának első tétele. A Venantius Fortunatus (530-609) püspök által írt, eredetileg 7 versszakból álló ambroziánus verselésű himnusz 1., 3. és 6. versszakát alkalmazta Liszt a műben. A VI. századi apát a frank király, I. Klotár felesége, Thüringiai Radegund kérésére írta a Krisztus keresztjét dicsőitő himnuszát (az elhangzásnak még a dátuma is ismert, 569. november 19.), amikor a királyné Poitiers mellett a Szent Kereszt egy darabjának ereklyéjét elhelyezte az általa alapított kolostorban. Ez a himnusz a középkor kedvelt éneke volt, a húsvét előtti két hét időszakának vesperása, illetve a nagypénteki körmenet himnuszaként, valamint a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén is elhangozhat.
 
6.) Vigilate ergo... – gregorián antifóna

Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!
Virrasszatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az Úr,
este-e vagy az éj közepén, kakasszókor-e vagy reggel;
nehogy, amikor hirtelen eljön, alva találjon titeket!

A díszesen mozgó dallam az Isztambuli Antifonálé néven ismert, 1360 körüli magyarországi kódexből ismert, mely a középkori magyar egyházzene legértékesebb forrása. 1526-ban a Corvina-könyvtár köteteivel együtt hadizsákmányként került Budáról Isztambulba, azóta a Topkapı Szeráj könyvtárában őrzik. A Vigilate ergo... kezdetű antifóna a nagyböjti időszak napot záró kompletóriumában elhangzó Nunc dimittis (Most bocsátod el…) kantikum kerettétele. Nagy valószínűséggel magyarországi eredetű dallam.

A tételek szövegei a Krisztus-történet körvonalait rajzolják ki a fogantatástól a kereszthalálig. Ha az összes szálat összefogjuk, kiderül, hogy miért választottuk lemezünk címadó darabjának az O ignee Spiritus-t. A hagyományos jazz egyes elemeinek a hátrahagyása, a klasszikus zenei repertoár és a vallásos szövegek valójában mind csak eszközök; a cél a nagy (európai) metafizikai tradícióhoz való csatlakozás.

Rajk Judit és Zétényi Tamás