Gadó Gábor legújabb albumának címe tele van rejtélyekkel: Whispering Quiet Secrets Into Hairy Ears (Halk titkokat suttogni szőrös fülekbe). Beleérezzük ebbe a korosodó ember bölcsességét, a hallás azon képességét, hogy kiszűrje a lényegest az elhangzottakból, azt, ahogyan a belső hallás révén, hosszú évek alatt leülepszik egyfajta esszencia. Az album nyitószáma nem véletlenül a Lacrimosa, és bár Gadó Gábor tagadja, hogy közvetlenül a híres Dies Irae-ből kölcsönözte volna, azon nem lepődik meg, hogy kihallani belőle Mozart Requiem-jére emlékeztető motívumokat. Ugyanis ez számára az egyik legfontosabb zenemű, olyannyira, hogy a siratóéneket már játszotta a Mâäk, Laurent Blondiau együttesének Buenaventura című albumán is.
A zeneszerző-gitáros, akinek mozgástere a modális liturgikus régizene szellemiségétől (ahogy erre a Solum Ipsum gregorián stílusa utal) egészen a modernitás szögletességéig terjed (lásd a szólamok szétválasztását a Lucidum Intervallumban), egy olyan zenei örökség folytatója, melyet a BMC-nél az 1990-es évek végétől látunk formálódni – kezdetben Gadó magyar, majd francia jazz-zenész barátaival. E zenésztársak mellett a gitáros irodalmi képzelőerejét és zenei képzettségét – modalitás és vertikális összhangzat között – a tempóra és akkordokra is kiterjedő improvizáció szolgálatába állíthatta, egészen a controlled freedomig, mely kompozíciós technikát Miles Davis alkalmazta kvintettjével az 1960-as években (így Gadó Orthodoxia, és a The Unknown Kingdom című lemezei esetében). Láttuk Gadó Gábort, amint hrabali mosollyal idézi vissza pályakezdő éveit hivatásos zenészként a kommunizmus idején (a Modern Dances for the Advanced in Age című lemezével), elmerülni metafizikai bizonyosságaiban (Byzantinium), felfedezni a „kortárs” absztrakció világát a kamarazenében (Lung-Gom-Pa)…
Ez irányú hajlamát Dukay Barnabással közös duójában desztillálta tovább, egészen addig, míg az improvizáció esszenciáját nem kapta, amely már mindenféle rendszertől és kottától mentes, hogy aztán – szintén Dukay társaságában – visszatérjen ebből az „alaptalan űrből” (Jakob Boehme kifejezésével élve, az ungrundból), ahhoz a jazz világára is kiterjedő fő zenei tanításhoz, mely nem más, mint a choir and basso continuo (’korál és generálbasszus’) Bach zenéjével kicsúcsosodó barokk tradíciója. Sőt, akár a prebarokk zenéhez, amennyiben az ősi gregorián egyszólamúság cantus primus-a a belga Laurent Blondiau trombitással közös duóalbumán (Veil and Quintessence) is érezhető.
A hamarosan 65. életévébe lépő Gadó Gábor most egy olyan pontra érkezett munkásságában és életében megtett útján, ahol a nála 26 évvel fiatalabb Ávéd Jánossal kezdett létfontosságú együttműködésbe. A ragyogó pályát bejárt szaxofonos a Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult, ott, ahol korábban Gadó is, majd a Bartók Béla Konzervatórium tanára lett, közben pedig rendszeresen játszik a legnagyobb amerikai jazz-zenészekkel. Ávéd 2008-ban találkozott először a gitárossal egy, a European Saxophone Ensembleal közös, és Guillaume Orti francia szaxofonos által vezényelt, élményekben gazdag turné végén. Ennek hatása tíz évvel később a multimédiás Twinning projektben öltött testet, mely az Ávéd János trió, az Orti duó és az énekes Christine Bertocchi újraegyesüléseként született meg. Ávéd a Gadó Gáborral közös játéka során azonnal belesimult a gitár hangszíne által teremtett atmoszférába, a zeneszerző dallamvezetésébe és harmóniai színeibe. A lemezen szereplő saját szerzeményei szintén tökéletesen illeszkednek ebbe a világba: a Midsummer Night Dream a shakespeare-i és Erzsébet-kori zenét idézi, az Ex parte enim cognoscimus szintén a kortárs-reneszánsz szellemben fogant, de már liturgikus szellemiséget hordoz, melyet a Korinthusiakhoz írt levélből kölcsönzött.
Dukay Barnabás hatását fedezhetjük fel a Barnabás című kompozícióban, aminek kiindulópontja egy olyan, koncerten született improvizáció volt, melynek során a gitáros bevezetője a zongoristát is barokk hangvételű folytatásra késztette. Lisztet idézi az albumzáró Pater Noster, valamint a Vexilla Regis, melynek eredeti forrása a VI. században élt Venance Fortunat püspök himnusza. A Tiger Riding is ebben a himnikus szellemben indít, melyet Gadó Gábor egyre tüzesebbé tesz játéka során, míg be nem vonja a szaxofont az örökös újjászületés gyötrő körforgásába, ebbe a tigrislovaglásba, melyet a hindu mitológia szerint meg kell tanulnunk uralni. A Narrations-ban, amelyet zenekari változatban már a Lung-Gom-Pa című albumon is hallhattunk, ráismerhetünk egy Gadó Gábornál már az első lemezein is meglévő vonásra, miszerint a leghézagosabb dallamvonalakat és a legelvontabb harmóniákat is képes önfeledten megénekelni – talán ezek az ő „szőrös fülekbe suttogott halk titkai”.
Franck Bergerot
Galloman Fordító- és Tolmácsiroda
