Szabados György Boldogasszony földje (Harangok)
Kortalan a mélységes élmény, mely a harangok hangjához köt. Gyermekkorom beavatása. S ha a hang valóban az anyag „tüze” – ahogyan Hamvas mondja –, úgy a haranghang e tűznek, ez egymásba ölelkező tüzeknek boldog lehelete már; sóhaj, ami körülöleli a Földet.
Szabados György
Produkciós adatok
Szerző: Szabados György
A felvételt Kapui Szabolcs készítette a Nemzeti Filharmonikus Zenekar próbatermében (Művészetek Palotája), 2007. november 4-6-án.
Keverés és master: Kapui Szabolcs és Szabados György, Harmónia Sound Studio, Győr
Fotó: Huszti István
Borító Art-Smart: GABMER
Külön köszönet Penovácz Endrének az inspirációért
Producer: Gőz László
Executive producer: Bognár Tamás
Készült a Nemzeti Kulturális Alap, az Artisjus Zenei Alapítvány és a Harmónia Sound Studio támogatásával.
Ajánlók
Ken Waxman - Jazzword (en)
Laurent Poiget - Citizen Jazz (fr)
Andreas Felber - Bühne (de)
AAJ Italy staff - All About Jazz **** (it)
Szigeti Péter - Gramofon ***** (hu)
Végső Zoltán - Élet és Irodalom (hu)
Sinkovics Ferenc - Magyar Hírlap (hu)
Tölgyesi Gábor - Magyar Nemzet (hu)
Márton Attila - Demokrata (hu)
Galamb Zoltán - Ekultura.hu (hu)
Győrffy Ákos - Magyar Krónika (hu)
Szabados György: Boldogasszony földje (Harangok)
Online terjesztők listája
E gyönyörű Európa-közepi világnak is sóhaja ez, ahol magam is élek. A harangok közeli és távoli, egymásba ölelkező szépséges zengése az a tágas tér, amelyben otthon vagyok. Bűvöletes, komplex és szabad ritmikájuk meghatározója a bennem élő zene röptének és közegének.
Ez a világ a Boldogasszony tája – szent paradicsomi terep. Gyönyörös, titkos, istenközeli. Pipacsos, pompás, áhítatos. Az ölelés és a fennkölt rubato világa. Ahol a tornyok fényei és árnyai terítik szét a változékony égen, s a harangok összvecsengései számolják lassacskán el felettünk – ezt a mai idétlen időt.
Szabados György
Szabados György (1939) zeneszerző és zongoraművész az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert alakja. Zenei tanulmányait magánúton végezte.
Pályájának kibontakozását súlyosan hátráltatta a kor Magyarországának rendkívül zárt, ideológiai és utazási korlátok közé szorított művészeti élete, amelyben minden eltérő szellemi törekvés tiltott volt. Mint Európában mindenütt, Magyarországon is a jazz volt az élő zeneiség kibontakozásának legfőbb irányzata, így természetesen Szabados is a jazzben találta meg azt az élő zenei nyelvet, amellyel improvizatív képességei számára tér nyílhatott. Mindazonáltal Szabados nem egyértelműen jazzmuzsikus. Zenéje egy rendkívül dinamikus és nyitott, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv, és az ember mint míves közvetítő összetartozására alapozza.
Kényszerű elszigeteltségéből csak többszöri próbálkozás után, 1972-ben tudott kitörni. Megnyerte a San Sebastian Jazzverseny free zenei nagydíját, ám ezt követően is csupán egyetemi körökben jutott koncertlehetőségekhez. Kortárs zenei műhelyt alapított, amelyben tanítványok sorát avatta be az improvizatív kortárs zene világába, zenéjével és szellemiségével iskolát teremtett. Rendszeres külföldi hangversenyezésre, lemezfelvételekre, folyamatos alkotói munkára csak a 80-as évek óta nyílt lehetősége.
Koncertezett többek közt Roscoe Mitchellel, Anthony Braxtonnal (velük lemezfelvételeket is készített), Peter Kowalddal, Johannes és Connie Bauerrel, Fred van Hove-val, Evan Parkerrel, Jiri Stivinnel, Hans Ludwig Petrowsky-val, Vlagyimir Taraszovval. Rendszeresen publikál zenei írásokat. Írt balettet (Markó Iván koreográfiájával), táncoperát (Nagy József [Joseph Nadj] koreográfiájával), vonószenekari darabot, kantátát Babits Mihály verseire, szertartászenét, opuszt az 1956-os magyar forradalom emlékére, szólózongora- és kamaradarabokat, ám mindenekelőtt a teljesen szabad, improvizatív zene elkötelezettje. Kortárs zenei műhelye utódaként létrehozta a MAKUZ (Magyar Királyi Udvari
Zenekar) improvizatív társulást.
Munkássága elismeréséül 1983-ban megkapta a legnagyobb magyar zenei kitüntetést, a Liszt Ferenc-díjat, 2000-ben a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor életműdíját nyerte el, 2001-ben pedig Magyar Művészetért Díjban részesült.
Diszkográfia
B-A-C-H élmények (Modern Jazz Anthology 64, 1964, Qualiton LP) – az első szabad (free) zenei felvétel Magyarországon; trió
Az Esküvő (1974, Hungaroton LP) – újrakiadás 2001, Hungaroton CD; kvartett
Adyton (1982, Hungaroton LP) – szeptett
Szabraxtondos (1984, Hungaroton LP) – Anthony Braxtonnal, duó
A szarvassá vált fiak (1985, Hungaroton LP) – MAKUZ
Homoki zene (1991, Adyton CD) – MAKUZ
Elfelejtett énekek (1992, Fonó CD) – trió
Az események titkos története (1996, Fonó 2CD) – históriás ének, Kobzos Kiss Tamás és trió (A szarvassá vált fiak album újrakiadásával)
Idő-zene (1997, Fonó CD) – vonósokra (az Akadémiai Szólisták lemeze)
A szent főnixmadár dürrögései (1997, Szabados és Tsa CD) – szóló album
Jelenés (1998, Fonó CD) – Roscoe Mitchellel, szextett
Time Flies (1998, November Music CD) – az év jazzlemeze díját kapta a Gramofon magazintól; szóló
A szépség szíve (2004, Fonó CD) – Mákó Miklóssal, duó
Triotone (2004, Leo Records CD) – Anthony Braxtonnal és Vlagyimir Taraszovval, trió
Baltás zsoltár (2007, Győrfree CD) – 1973-as felvétel kiadása, kvintett
Készülődés a csatára (2007, Győrfree CD) – 1987-es felvétel kiadása, MAKUZ
Boldogasszony földje (Harangok) (2008, BMC CD) – szóló