Nem szeretném megsérteni az olvasót azzal, hogy felidézem számára: Pulcinella az olasz commedia dell’arte állandó szereplője, a trehány szolgáló, aki faragatlannak tűnik ugyan, de megvannak a maga fondorlatai. A találó elnevezésű toulouse-i kvartett tagjai tökéletes összhangban komédiáznak. A kompozíciókat színpadi jelenetként, bohózatba illő, mesebeli vagy épp megható fordulatokkal mutatják be. A darabok címadása hol rejtvényszerű, hol kihagyásos, hol szuggesztív, így a hallgató saját kis történetet teremthet hozzá a képzeletével. Az előadás ritmusa talán zilált, de kiérezhető belőle, hogy Pulcinella szószátyár mivolta legalább annyira hatott rá, mint a holdbűvölte Pierrot melankóliája.

 

A műsor a TPDC című szerzemény pokoli kavalkádjával indul. Az 5/8-os, balkáni ostinatóra Florian Demonsant harmonikája vezeti az ördögi táncot. A She liked summerben aztán feltűnik az első női karakter: a minimalista motívum különös és érzéki háttér fölött bontakozik ki. Ferdinand Doumerc lázas szaxofonjátékával mintha a gyönyörű nőalaknak udvarolna, egyre kétségbeesettebben kérlelve őt, mielőtt egy véget nem érő kódába kezdene… Közben egészen váratlanul felbukkan Melkhisédek tiszteletet parancsoló bibliai alakja, aki „Sálem királya, a Magasságos Istennek papja vala” a Teremtés könyve szerint. Vagy talán a téma delíriumos hangvétele és Pierre Pollett dobos sűrű diszkóritmusai a harmincliteres borosüvegre, a melchizedecre utalnak, amelyet állítólag a bacchanáliákon használtak? Ki tudja… Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy a Three-quarters of an ounce (háromnegyed uncia, azaz 21 gramm) nem más, mint az emberi lélek tömege, amely a halál pillanatában elhagyja testünket – legalábbis az orvosként praktizáló Duncan MacDougall 1907-ben született teóriája szerint. Az éteri könnyedségű nyitórész után mintha megállna az idő Jean-Marc Serpin basszusszólója alatt, majd a fokozatosan felerősődő zene eljut a csúcspontra, hogy aztán ismét visszatérjen eredeti súlytalanságába.

 

A közjáték után az Outside your door gyengéd, nosztalgikus keringőjének ringatása kevésbé drámai megvilágításba helyezi a második felvonást. Az All bets are off alatt a Pulcinella legspontánabb oldalát mutatja meg, az őrjöngésig fokozva a szabadzenét. Ilyen szenvedélyek után nem csoda, hogy idegsejtjeink lassan megadják magukat az alvást szabályozó Melatonin hormonnak… Csakhogy hiába a fáradtság, ezen a teliholdas éjszakán az álmok világa igencsak nyugtalannak tűnik: benne kísért egy rögeszmésen zakatoló 5/4-es téma rémképe. A sötétségbe burkolózó Shadow girl még lábujjhegyen átlibeg a színpadon, mielőtt végre visszatér a nyugalom. Függöny!

 

Ilyen hát a Pulcinella zenéje: hagyománytisztelő és avantgárd, vad és szelíd, kimért és extravagáns – az ellentétek egységét teremti meg, és minden bizonnyal épp ettől érezhetjük annyira élettelinek.

 

Pascal Rozat (Jazz Magazine)
Magyar fordítás: Petneki Ábel

A 2004-ben, Toulouse-ban megalakult Pulcinella már közel 500 koncertet adott. A kvartett mindenekelőtt koncertzenekarként aktív: számtalanszor szerepelt Franciaországban, többek között olyan neves fesztiválokon, mint a Jazz in Marciac, az Uzeste Musical, a Jazz sous les Pommiers, a Nancy Jazz Pulsations, a Les Rendez-vous de l’Erde, vagy a Le Festival Radio France. A hazai koncertek mellett vagy húsz másik országba is ellátogattak. Játszottak a tadzsikisztáni Dushanbe főterén, kétszer is végigturnézták Ukrajnát, fontos fesztiválokon vettek részt (mint a London Jazz Festival, a berni Jazzwerkstatt, a bolgár Varna Jazz Festival, vagy a szenegáli Saint-Louis Jazz Festival), Hanoi városa velük ünnepelte 1000 éves évfordulóját, és 2008 óta több albumot is rögzítettek Magyarországon.

 

A Pulcinella az évek során számos szakmai szervezet támogatását nyerte el: 2005-ben a Federation of Jazz Gigs, 2007-ben a Jazz Migration, 2008-ban a Chaînon manquant, 2009-ben a Cultures Frances Jazz Primeurs, 2012-13-ban pedig a Jeunesses Musicales de France felfedezettjei közé került be.

 

A csapatot ugyanúgy lelkesíti a más zenészekkel való közös munka (Emile Parisien, Leila Martial, Andreas Schaerer, Troyka, Patrick Vaillant, Daniel Casimir), mint a társművészetekkel való találkozás lehetősége. Készítettek kísérőzenét színpadi művekhez és filmvetítésekhez, dolgoztak táncosokkal, zenéltek felolvasóesteken, kísértek cirkuszi előadásokat, hogy csak néhány példát említsünk.

 

A kvartettként felvett négy albumon kívül az együttes Claude Nougaro francia énekes emléke előtt tisztelegő lemezanyagot rögzített Hervé Suhubiette-tel. Panther’s Play című CD-jük anyagát pedig a magyar Dzsindzsa trióval (Weisz Gábor, G. Szabó Hunor, Hock Ernő) közösen rögzítették, mely a BMC kiadásában jelent meg 2009-ben.