Plastic Septet: Horror Vacui

Aki épp csak belehallgat a Plastic Septet Horror Vacui című albumába, hamar megállapíthatja, hogy ebben a zenében semmit nem nevezhetünk műanyagnak. Sem a hangszerek megválasztása, sem a zenéhez mint érzetek, üzenetek közvetítőjéhez való viszonyulás nem ad lehetőséget effajta asszociációra. Azt viszont érezhetjük, hogy a hét muzsikus mennyire plasztikusan kifejtett zenei megnyilvánulásokra törekszik.

A névválasztás egy korábbi formációra, a Septet elődjére, a Plastic Ohara zenekarra utal, melynek első inkarnációja még a tagok gimnáziumi évei alatt, 1993 táján szerveződött, s kezdetben Lekvártett névre hallgatott. Ebben szintén Brezovcsik Gábor gitáros volt az egyik útmutató figura Lukács Gábor altszaxofonos mellett, a ritmusszekcióban azonban még Szerető Dániel basszusgitáros és Halmos András dobos szerepeltek. Az Ohara az 1990-es évek második felében szilárdult meg, bár még nem egy tagcserét megért a formáció. Effektekkel modulált hangú szaxofonon Vázsonyi János, harsonán Katona Gergő, billentyűkön Szőnyi András, elektromos gitáron Keszei Krisztián és Mester Sándor dolgoztak benne egy ideig. Amikor az Ohara Septetté lényegült át, Szeretőt és Halmost Nagy Péter bőgős, illetve Mohay András dobos váltotta fel a hagyományosan jazzesebb megszólaláshoz való közeledés jegyében, de más posztokon is változás következett. Schreck Ferenc harsonája ugyancsak a megváltozott hangzásbéli törekvések miatt Ablonczy Keve basszusklarinétjának adott helyet. Az elektromos hangszereknek is sorra búcsút mondtak. Egy másik ős-Plastic-tag, Váczi Dániel szopranínószaxofonos Brezovcsikhoz hasonlóan maradt alappillér – ma ők ketten jegyzik a kompozíciók túlnyomó többségét.

A Plastic Septet születési éve 2006-ra tehető, arcélük azonban nem merevedett meg; máig nem szűntek meg útkeresőnek lenni. Az határozottan állítható, hogy egyre inkább az avantgárd jazz és a kortárszene határterületeinek felkutatása jellemzi őket. Egyre több a gondosan megírt részekből épített kompozíció, amelyekben jól meghatározott szerepe van az improvizációknak. A muzsikusok háttere, előélete, stiláris világa is jelzi a kettős irányvonalat: Ablonczy Keve klasszikus zenész, Brezovcsik Gábor szintén klasszikus végzettséggel bír, s a lemezen vendégeskedő Fábry Boglárka is klasszikus ütősként szerezte diplomáját. A többiek a jazz felől érkeztek, ám közel sem csak ott mozognak otthonosan. Amit létrehoznak: ha nem is a swingből vagy a fúzióból jövő, mégis jazzes alapokon nyugvó, a kortárs klasszikus zene harmóniai, néha szerkesztési megoldásait alkalmazó improvizatív zene, ami kisiklik a kézből, mely azt fachokba rendezné.

A Horror Vacui 16 trackje közül 10-et Váczi Dániel jegyez. Ezek közül néhány más felfogásban és persze más hangszerelésben a szaxofonos első triólemezén, az Akronon is helyet kapott, illetve rajta lesz a még a Váczi Dániel Trio 2008-ban napvilágot látó új albumán. Brezovcsik Gábor 6 szerzeménye közül a túlnyomó többség a gitáros Brezo Quartetje számára íródott – ezek most persze egész más hangvételben szólalnak meg –, a Code 326 és a Release pedig vadonatúj kompozíciók. A számcímek azonnal szemet szúrnak, és elgondolkodtatják a befogadót. Feloldjuk a rejtélyeket. A nyitó Igor – ezt akár ki is lehet találni – Stravinsky, a Mad I-IV dodekafon darabjai pedig Váczi Dániel (sőt Brezovcsik és több Plastic-tag) tanára, Madarász Iván zeneszerző előtti tisztelgések; így hát nem ’med’-ként kell őket ejteni… A szintén négytételes Camino a spanyolországi zarándokútra emlékeztet. Saint-Exupéry Citadelle című műve egy kiadásának 326. oldalán Brezovcsik Gábor számára fontos információ található: innen a Code 326 cím. Az Alamót valaha a Plastic Ohara idejében írta Brezovcsik, itt viszont úgy hangzik, ahogy Mohay András dobolja, vagyis „À la Mo(hay)”. Mostly Harmless: ez a meghatározás Douglas Adams kultikus, Galaxis útikalauz stopposoknak című könyvében a Föld bolygóra vonatkozik. A Bill’s Holiday a gitáros Bill Frisellre, s természetesen egyben a jazzdívára utal. Egy másik hölgy, Váczi Dániel feleségének neve lesz visszafelé olvasva Akron. A Hochmec jelentése jiddisül mismásolás, köntörfalazás: ez a darab még a Nigun zenekar repertoárját gazdagította.

A címek olykor nem is hosszas fejtörés után, inkább egy sugallat nyomán születnek meg. A kompozíciók ellenben gondos, aprólékos munka, útkeresés eredményei, vallja Váczi Dániel. Inspirációit nem egykönnyen nevezi meg. Feltétlenül jelen van köztük Bach, aki kevésbé közvetlen zenei megoldások formájában, mintsem a tökéletességre való törekvése miatt vált számára az egyik legfontosabb ihlető forrássá. Brezovcsik Gábor ugyanakkor Frank Zappa zsenialitását, utánozhatatlan kreativitását tartja lenyűgözőnek. Ami a hangok világán túli inspiráló hatásokat illeti, azok ritkán jönnek valamiféle érzetből, élményből, akár vizuális, akár emocionális forrásból. Struktúrákból, matematikai vagy logikai játékokból annál inkább születnek zenei képződmények. A 7/4-es Hochmecben például egy állandó hetes osztatú lüktetés helyett Váczi hol hatos, hol nyolcas osztásban gondolkodik. A Mad I-IV. a schönbergi Reihék rendszerét alkalmazza. A Camino (mely spanyol szó utat jelent) négy tétele négyféle utat jelenít meg, amelyek az alaptémában mind megtalálhatók. Brezovcsik pedig a Code 326 első tíz ütemében rejt el egyfajta játékot a hangokkal.

S hogy honnan a vonzódás a disszonanciához? Váczi Dániel szerint elmúltak azok az idők, amikor konszonáns hangzatokkal őszintén és valóban a korhangulatra reflektálva lehetett megnyilatkozni. Nem beszélve arról, hogy már Bach is olyan disszonáns akkordokat alkalmazott, amelyek az ő korában szokatlannak számítottak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy személyenként, lelki beállítottságtól függően mást és mást érzünk kellemes, illetve kellemetlen feszültségnek a zenében, s máshol érezzük szükségét a feloldásnak. Aki a kifejezetten „sima” hármashangzatokat részesíti előnyben, az kevesebb örömét leli a Plastic Septet zenéjében, mint aki szívesen bolyong akár a tizenkét-fokúság esetlegesnek tűnő, de nagyon is megtervezett sorai közt.

A felvételek 2007 májusában, nem kevés idő és energia ráfordításával készültek. Nem volt könnyű a keresett, ezért igen elfoglalt muzsikusokat a szükséges számú felvételi napra összeterelni. A Kada Ad Libitum együttesben Váczi Dániel gitáros partnereként is közreműködő Válik László számos lemezfelvétel végső hangzásbeli arányait keverte ki, s itt is ő vállalta nemcsak a hangmérnöki szerepet, hanem a keverés és a masterelés feladatát is. Mintegy kilencedik tagjává vált a zenekarnak.

Horror vacui=félelem az ürességtől. Arisztotelész szerint a természet fél az ürességtől, így nincs tér, melyet gázok vagy folyadékok ki ne töltenének. A hosszú évszázadokig elfogadott filozófiai-természettudományos megállapításnak több cáfolata is született. A művészetben a minimalizmus ellenpólusaként a túlburjánzó, minden szabad helyet kitöltő ornamentika által nyilvánul meg az ürességtől való félelem. A Plastic Septet zenéje dúskál a sűrűn elhelyezett szólamokban, egymásnak felelő, egymást kiegészítő motívumokban. De cseppet sem félelmetes. Annál játékosabb.

Bércesi Barbara