Kurtág György és Kurtág Márta Kurtágék Kurtágot játszanak
Egyre kevesebben azok a szerencsések, akik élőben, pódiumon hallhatták Kurtágék évtizedekkel ezelőtti zongorázását. Emlékezhetnek, mely darabok kötődnek a szerzőhöz, s melyek Kurtág Mártához. Felidézhetik azt a hihetetlenül minőségi és érzékeny zongorahangot, ami mindenkor jellemezte játékukat – talán ebből ad vissza legkevesebbet a lemez. De hiánytalanul felmutatja a világos formálást, a struktúra-érzékenységet, az agogika árnyaltságát és elképesztő hajlékonyságát – a művészi teljességet. Több tehát e lemez puszta dokumentumnál. Ám abból a szempontból kétségtelenül dokumentum is, hogy őrzi az előadóművészet egy nagy korszakának talán utolsó pillanatát, amikor is a tradíció még hiánytalanul épült bele az újba, megmutatva, hogy a történet folytatódhat, nincs törés. Kérdés, persze, hogy nem múlt-e el immár jóvátehetetlenül ez a pillanat? Eldöntéséhez azonban, szerencsénkre, megvannak az ehhez hasonló fogódzók, mint ez a lemez, amely így – az egyik kompozíció címét idézve most – egyfajta „Kalandozás a múltban”.
Wilheim András
Előadók
Kurtág György - zongora (3-28, 29*-36*, 40*,41-42)
Kurtág Márta - zongora (1, 2, 29*-36*, 37-39, 40*, 43)
Produkciós adatok
A felvételeket a Magyar Rádió készítette: 1988. december 19. (1); 1993. január (2); 1978. november 20. (3-28, 33-35); 1955. február 16. (29-32); 2001. június 23.
(36-43, koncertfelvétel).
Master: Komesz Zsolt
Zenei szerkesztő: Wilheim András
Editálás: Szabó Viktor
Borító: Huszár László / Greenroom
Producer: Gőz László
Label manager: Bognár Tamás
A lemez az MTVA-val együttműködésben, a Emberi Erőforrésok Minisztériuma támogatásával készült.
Ajánlók
Patrick Rucker - The Washington Post (en)
Laurent Bergnach - Anaclase (fr)
Francesco Fusaro - Il Corriere Musicale (it)
José Antonio Tello Sáenz - Scherzo (es)
AvN - vpro.nl (nl)
Łukasz Kaczmarek - Muzyka21 ***** (pl)
Z.K. Slabý - UNI (cz)
Fittler Katalin - Gramofon ***** (hu)
Sipos Róbert - Kulturfilter online (hu)
Lehotka Ildikó - Papiruszportál (hu)
Czékus Mihály - HFP online (hu)
Komlós József - Kecskemét online (hu)
Kurtág György: Részletek a „Játékok” zongoraciklusból
Kurtág György: Szvit négy kézre (1950-51)
Kurtág György: Részletek a „Játékok” zongoraciklusból
Online terjesztők listája
A kompozíciók többségének immár csaknem négy évtizedes története természetesen a róluk alkotott kép változását is hozta. A Játékok első füzeteihez ma talán a kelleténél erősebben tapad a zongoraiskola képzete – mintha e darabok nem is annyira koncert-előadásra, mint inkább a zongorázni tanuló növendék technikájának és zenei gondolkodásának kiművelésére lettek volna szánva. A különböző szerzői válogatások, így azok a többé-kevésbé összefüggő sorozatok is, amelyek a Kurtág-házaspár hangversenyein (s e lemez egyes mű-csoportjaiban) szerepeltek, már a hetvenes évek második felétől kezdődően, arról győzik meg a hallgatót, hogy megfelelően elrendezve ezek a kompozíciók korántsem tanulmányi darabok, hanem fontos állomásai Kurtág egész zeneszerzői munkásságának. Mivel e darabok lejegyzésmódja olykor eltér a megszokottól, szerencsés, hogy autentikus előadásban válik hozzáférhetővé egyre nagyobb hányaduk; e lemez különös jelentősége, hogy a felvételek többsége a művek keletkezéséhez nagyon közeli időpontban készült. Mintegy rögzíti a keletkezés idején való szerzői elképzelést, megőrizve ezáltal valamit a frissesség érzésének az újdonság varázsát mindig tápláló és fokozó élményéből.
A „filológiai” tanulságok, a darabokkal foglalkozók számára kínálkozó közvetlen haszon mellett ugyanis e fel- vételeknek különös jelentőséget ad a zenélésnek az előadásokból fakadó érzéki oldala. Bár kétségtelen, hogy a felvételi technika az évtizedek során rengeteget változott (jól hallható, hogy a különböző évekből való felvételek minősége nagyon eltér egymástól, bosszantó a hangszerek állapota, a hányaveti hangolás is, de legfőképp feltűnő a stúdiótechnika és ennek következtében a felvételkészítésről vallott szemlélet változása), mégis, a hallgató azonnal a művek közelébe kerül, csak azokra koncentrál. Nem arra figyel, hogy miként szól a felvétel, hanem hogy mi hall- ható rajta. Megérti, hogy az autenticitás nem csupán azért van, szinte kézzelfoghatóan, jelen, mert szerzői előadást és a szerzőivel kongeniális előadást hallunk.
Egyre kevesebben azok a szerencsések, akik élőben, pódiumon hallhatták Kurtágék évtizedekkel ezelőtti zongorázását. Emlékezhetnek, mely darabok kötődnek a szerzőhöz, s melyek Kurtág Mártához. Felidézhetik azt a hihetetlenül minőségi és érzékeny zongorahangot, ami mindenkor jellemezte játékukat – talán ebből ad vissza legkevesebbet a lemez. De hiánytalanul felmutatja a világos formálást, a struktúra-érzékenységet, az agogika árnyaltságát és elképesztő hajlékonyságát – a művészi teljességet. Több tehát e lemez puszta dokumentumnál. Ám abból a szempontból kétségtelenül dokumentum is, hogy őrzi az előadóművészet egy nagy korszakának talán utolsó pillanatát, amikor is a tradíció még hiánytalanul épült bele az újba, megmutatva, hogy a történet folytatódhat, nincs törés. Kérdés, persze, hogy nem múlt-e el immár jóvátehetetlenül ez a pillanat? Eldöntéséhez azonban, szerencsénkre, megvannak az ehhez hasonló fogódzók, mint ez a lemez, amely így – az egyik kompozíció címét idézve most – egyfajta „Kalandozás a múltban”.
Wilheim András